Azt mondod...

Azt mondod, nehéz vagyok. Mit jelent ez? Nehéz megfelelni, nehéz alkalmazkodni, a  súlyomra gondolsz? Mondd el! Mondd el, kérlek!
Ez én vagyok. Bízol a változásban?
Azt szeretted meg bennem, ahogy simogatom a szélben lengedező fűszálakat. Azt szeretted meg bennem, ahogy ragyogó szemmel nézek az égre, mint aki olvas belőle. Mondtad nekem, szereted, ahogy szólok. Hogy sosem valami ellen, hanem valami mellett vagyok. Akkor mi a helyzet most? Elég lett? Megijedtél? Elfáradtál?
Te olyan csoda vagy nekem, mint amit a szememben látsz. Pontosan olyan. Nem gondolok kevesebbet semmivel. Nem tudok máshogy nézni. Ez a csoda benne Te vagy!
Nehéz vagyok. Csak azt mondod... Kéred a csókom, adok. Aztán ellöksz. Azt mondod, nem kell!! Kiabálsz! Düh van a szemedben, a hangodban. Reccs! A már meglévő repedések mellett, nyílik egy új a szívemen. Te nem hallod, hiszen kiabálsz. A Düh rendezi be magát a Lelkedbe. Ott meleg ágya van neki. Te egedted be. A Düh... Na ő nehéz eset. Nem küzdöttél ellene, ahogyan nem küzdöttél értem ezáltal.
Elmondtam ezt Neked. Megoldás gyanánt kínáltam fel a Világot, magamat. Mindig újra és újra.
Mosolyogtál, puszit loptál. Nevettünk. Boldogság is költözött a szívedbe. Láttam a szemeden át. De pici percek múltán a Düh újra erőre kapott, ismét utat adtál neki. Újabb reccsenés, ezt sem hallottad, pedig ez kivérzett bizony... Már szemmel is látható lett volna, de a mérges ember más szemmel nézi a világot, engem.
Lett egy kisebb hasadék. Persze ennek idő kellett, hosszú játszma volt. Pillangókként táncoltunk, de néha csak egy kósza falevél voltam, akit a hatalmas erővel bíró Szél ide-oda rángatott. Elsárgultam. Hiszen Fa nélkül, a Fa nélkül, aminek gyökere ad életet, én sem létezem. Azt a gyökeret táplálni kell. Vízzel, kell biztos talaj és napfény. Egyik hiánya nélkül bizony szinte értelmét veszti a többi. Ez nagyon fontos! Szóval se Fa, se víz... Szél viszont volt. Most csend van, kopasz lett a Fa... Nincsenek levelek. Félelmetes, igaz? Lehet, hogy nem kapott vizet, kevés volt a napfény. Az is lehet, hogy elszárad. Franc tudja, jön-e a tavasz számára... Nem tudni. Csend van. A füled legalábbis semmit nem hall.

Én nem haragszom Rád. Tudom, hogy hiányzik valami. Igyekeztelek simogatni, napsütéssel válaszolni a viharokra, de elfáradtam. Megszúrtak a tüskék, felbuktam a kiálló gyökerekben.
Lehet, hogy nehéz vagyok. Azért kaphatott fel a szél. Nem tudom.
A Tenger is háborog néha, életek vesznek benne oda. Azonban sok élőlénynek életet ad, halászoknak táplálékot, kalandoroknak kalandot. Mindenkinek mást. Ezek az emberek, állatok, megtanulják ezt kezelni, dolgokat elfogadni. Megtanulnak úszni, élvezik azt. Megtanulnak vízi járműveket vezetni, élvezik azt. De a felszín nem minden...

Most csak ennyi. Ezt itt a felszín egyelőre. A többinek még idő kell. Búvárfelszerelés... Tudod.