"Ne haragudj azokra az emberekre, akik övön aluli ütéseket visznek be, mert egyszerűen nem érnek magasabbra."
Egy rövid párbeszéd részlet, amikor kissé elkeseredve és sötétebben vélekedtem az életem történéseiről:
*-(...)úgyhogy dobjuk a témát, és beszéljünk róla xy időpontban.
H: - Jól van Kicsikém.
*- Tiszta ideges vagyok. (...)és neked fontosabb dolgaid vannak.
H: - Nekem jelen pillanatban ez a legfontosabb. A jövőnk.
*- Apa az egyetlen ember, aki valaha ezt mondta nekem, úgyhogy megríkatsz.
H: Nem csak a Tiéd vagy enyém, hanem a Miénk! Nem érdekel semmi más! Ennél jobban.
A Tesóval strandolunk, a medence legvégében tartjuk magunkat.
B: Na mi van Erzsi?
*- (...) szóval te is megértheted, hogy úgy érzem, nem menne ez nekem, kevesebb vagyok nála.
B: Dehogy vagy. Csomó mindenben jó vagy. Például lehetnél fordító...vagy mi. (nevetünk, könny szökik a szemembe)
Erre a Tesó csak mosolyog, látom, hogy hirtelen keresi a gondolatait, és nevetve azt mondja:
-Szerinted Őt ez érdekli? (és ezután azt mondta, hogy ússzunk még 10 hosszt)
Elmentünk úszni, nevettünk, a társam volt tényleg. A lehető legtöbbet nyújtotta nekem. Tudod, éreztem, hogy végre érez engem, ami a lelkemben van. A Barátom.
Kezdem egyre jobban azt érezni, hogy minden lejtő az egyik irányból emelkedő. Odafele nehezebb, visszafelé könnyebb, vagy éppen fordítva. Érted?!
