Hogy is mondjam...? Csend van, határozottan csend van.
Csak hallom az óra kattogását, hallatja velem, ahogy telik az idő. Minden egyes kattanás az idő múlását akaródzik jelenteni. Nem foglalkozom vele, főleg, mikor csend van. Azonban a Világ nem hagyja, hogy ne törődj az időnek múlásával.
Nyitva az erkély ajtó. Suhannak az autók, dübörög az alattunk lévő garázs elől egy fiatal srác autója. Ugatnak a kutyák, gyerekek szólingatják Mamát. Eközben a szoba ajtó susog, mert a konyhában is nyitva van az erkély ajtó.
Nyitva az erkély ajtó. Suhannak az autók, dübörög az alattunk lévő garázs elől egy fiatal srác autója. Ugatnak a kutyák, gyerekek szólingatják Mamát. Eközben a szoba ajtó susog, mert a konyhában is nyitva van az erkély ajtó.
Még mindig hallom, ahogy kattog az óra, kattog a laptop gombja is. Az összes karakter leütésénél kattog. Őszintén szólva rettenetesen zavar ez sok különböző hang. Nem bírom félretenni. Zajok a fejemben is.
A következő pillanatban már falusi otthonomban ülök, kopott, megtört székemben, ami évekkel ezelőtt is kukába dobott volt, mikor hozzám került, de már lassan tőlem is oda kerül. Szóval... Ez a billentyűzet is kattog, csörög, zörög. Hangos. Fekete gombjain már megkopott fehér betűk vannak, amit összesen a pixelhibás monitor és a Szerelmemtől kapott sólámpa világít meg.
Igaz lehet ez? Talán én sem tudom.
Sok, sok, de talán annál is sokkal több aprónak tűnő, de hatalmas súlyú falevél röpköd a néhol napsütütte, néhol vihartól tomboló természetben. Nem csak néHOL, hanem néHA. Mie z? Elme? Igen. Élet. Életnek nevezve a funkcióktól, amit betöltesz. Életnek nevezve a funkcióktól, amik végbe mennek rajtad. Amit a világ, az emberek hagynak, hogy végbe menjenek benned, rajtad, neked, érted. A Te elképzelésed is ez? A Te fejedben is ezzel a jelentéssel bír az "Élet" fogalom? Van-e benned az Univerzumot is körülölelő Nagyságról fogalom és annak jelentése? Zajlik bennem a válasz ereje, történik valami. Érzem. Hiszem, de máshogy, mint a katolikus, máshogy, mint a református, és máshogy, mint Te, de mondom a lényeget: HISZEM.
Lehetnének közelibbek a szavaim, de ez nem erről szól. A lelkem is távol van, az érzéseim is számodra láthatalan magasságokban és mélységekben táncolnak a kegyetlen erővel. Nem, ez nem nagyképűség, de ha megszólalnék egy körben, ahol te is ott ülsz, nem tudnál figyelni engem. Akármennyire is van rá akaratod. Az kevés.
Kevés, mint bennem a jó kedv most. Nem azért mondom, de semmi.
Történik valami. Változás, amin már valószínűleg átmentem egyszer, vagy pont ezért kaptam ezt mégegyszer, mert akkor nem ment. Honnan veszem? Most is rémesen nehezen megy. Fáj belé a szívem. Talán az esszencia, az lehet a baj. Nem? Az nem lehet? Mi ez? Megint az Élet, mint olyan kerül témába. Ilyen érzés Édesanyának is, mikor munka után haza jön, és inkább csak feküdne. Megpróbálná feldolgozni az aznap történteket, de itt vagyunk mi, akik várjuk, hogy körülugráljon minket, és bátortalanok vagyunk ezt elmondani neki. Gyávák. Pedig megérdemlné, hogy tudja, többet tesz, mint azt "kellene". Többet tesz, mint én azt érdemlem.
Szavak. Kimondatlanok. Melyek csendben facsarják szét az amúgy meggyötört, összetódozott-fótozott lelked. Tudod micsoda súly? Nem kívánom neked. SE. Természetesen nem ez a 100 probléma van csak.
A következő pillanatban már falusi otthonomban ülök, kopott, megtört székemben, ami évekkel ezelőtt is kukába dobott volt, mikor hozzám került, de már lassan tőlem is oda kerül. Szóval... Ez a billentyűzet is kattog, csörög, zörög. Hangos. Fekete gombjain már megkopott fehér betűk vannak, amit összesen a pixelhibás monitor és a Szerelmemtől kapott sólámpa világít meg.
Igaz lehet ez? Talán én sem tudom.
Sok, sok, de talán annál is sokkal több aprónak tűnő, de hatalmas súlyú falevél röpköd a néhol napsütütte, néhol vihartól tomboló természetben. Nem csak néHOL, hanem néHA. Mie z? Elme? Igen. Élet. Életnek nevezve a funkcióktól, amit betöltesz. Életnek nevezve a funkcióktól, amik végbe mennek rajtad. Amit a világ, az emberek hagynak, hogy végbe menjenek benned, rajtad, neked, érted. A Te elképzelésed is ez? A Te fejedben is ezzel a jelentéssel bír az "Élet" fogalom? Van-e benned az Univerzumot is körülölelő Nagyságról fogalom és annak jelentése? Zajlik bennem a válasz ereje, történik valami. Érzem. Hiszem, de máshogy, mint a katolikus, máshogy, mint a református, és máshogy, mint Te, de mondom a lényeget: HISZEM.
Lehetnének közelibbek a szavaim, de ez nem erről szól. A lelkem is távol van, az érzéseim is számodra láthatalan magasságokban és mélységekben táncolnak a kegyetlen erővel. Nem, ez nem nagyképűség, de ha megszólalnék egy körben, ahol te is ott ülsz, nem tudnál figyelni engem. Akármennyire is van rá akaratod. Az kevés.
Kevés, mint bennem a jó kedv most. Nem azért mondom, de semmi.
Történik valami. Változás, amin már valószínűleg átmentem egyszer, vagy pont ezért kaptam ezt mégegyszer, mert akkor nem ment. Honnan veszem? Most is rémesen nehezen megy. Fáj belé a szívem. Talán az esszencia, az lehet a baj. Nem? Az nem lehet? Mi ez? Megint az Élet, mint olyan kerül témába. Ilyen érzés Édesanyának is, mikor munka után haza jön, és inkább csak feküdne. Megpróbálná feldolgozni az aznap történteket, de itt vagyunk mi, akik várjuk, hogy körülugráljon minket, és bátortalanok vagyunk ezt elmondani neki. Gyávák. Pedig megérdemlné, hogy tudja, többet tesz, mint azt "kellene". Többet tesz, mint én azt érdemlem.
Szavak. Kimondatlanok. Melyek csendben facsarják szét az amúgy meggyötört, összetódozott-fótozott lelked. Tudod micsoda súly? Nem kívánom neked. SE. Természetesen nem ez a 100 probléma van csak.
Megkaptam megint egy "baráttól", hogy facebookról találgat rólam, és nem tud hova tenni. -annyira egyszerű a történet. Ne találgass drága barátom, ne facebookon keresd az igazat! Nem kell engem hova tenni. Van nekem saját helyem. Ha valaki nem tudja hol van ez a hely, ő nincs a körben, mint ahogy ebből kifolyólag én sem az övében. Csak mondom, csak szólok, hogy figyeljél..
Nagyon elszomorított ez a dolog. Több okból kifolyólag. De leginkább azért, mert ennyi; facebookról találgatunk egy telefon helyett, vagy egy kopogás helyett. Én nem találgatok. Vajon miért?
Egy üzenet:
Kedves Barátom!
Meg kell tanulnunk egyedül élni, egyedül harcolni,és kellemesen csalódni, megkönnyebbülni, ha segítségre bukkanunk. Ne várj el... Magadnak okozol vele fájdalmat. Kedves Barátom! Rég nem láttalak, de attól régebben szívembe zártalak. Jól esne, ha erre járnál, akkor betérnél hozzám. Nevessünk újra együtt, mint régen.Illúziók... Csak megállok egy pillanatra, és figyelek. Kések a hátamba, ezt kaptam. Az elme határőr, de én kicselezem. Látom a szemedben, hogy nem értesz, de nem baj. Nem haragszom! Dehogy haragszom, csak nem feledem.Minden egyes szó, szófordulat itt van benn. Köszönöm! Adtál valamit. Valamit mindenképp kaptam tőled.
Legyen elég ennyi. A lényeg megint benn maradt. Nem tudom meddig tartogatom. Vajon egyszer kirobban-e, és csillagos eget fest-e színesebbé?
Legyen elég ennyi. A lényeg megint benn maradt. Nem tudom meddig tartogatom. Vajon egyszer kirobban-e, és csillagos eget fest-e színesebbé?
