Bízz bennem!

Szia Kicsikém!

Érzem, hogy nehéz neked, hogy nagy feladatok előtt állsz és egyedül érzed magad. Látom, hogy megtört a lelked, tanácstalan, bizonytalan vagy. Nem hagylak magadra! Bízhatsz bennem. Itt leszek neked, mert nem érdemled, hogy értéktelennek érezd magad és semminek. Értékes, csodaszép lelkű, vicces vagy. Szeretem a humorod , az illatod. Szeretem, hogy még az illatodról is tudsz viccelni. Nagyon szép az érzés, ami lelkemet simogatja, amikor rád gondolhatok és a szeretetedre. A bőröd tapintása olyan, mint a legselymesebb felhő és az érzés, amit okoz, az felér a mennyek országával.

Kérlek, ne érezd egyedül magad, ne mondd nekem, hogy magányos vagy, amikor minden erőmmel azon vagyok, hogy te boldog és elégedett légy. Csak úgy, ahogy engeded, de igyekszem, kérlek bízz bennem.
Néha úgy érzem, el akarod ezt venni tőlem, talán el is fogod. Sokszor simogatja ennek a szele a vállamat és sírdogáló orcámat, de aztán rám nézel, megcsókolsz és nem félek. Kérlek, te is vigyázz rám.
Kérlek és könyörgöm, mert ez szerelem. Szerelmes a szívem, a szemem. Érzem, hogy akarom, szeretem ezt az érzést: Téged. Becsomagolódtam egy végtelenül meleg, kellemesen világos buborékba, ami csak olyan színekben pompázik most, amilyen nekem tetszik. Ott van a kezedben a tű, ami kilyukaszthatja és a földre hullok, de kérlek, ne! Te építetted körém ezt a színes gyönyört, jogodban áll megfosztani tőle, de úgy szeretem, szeretlek.

Nem engedném senkinek, így sem engedem, akinek csak tudom, hogy bántson téged. A szélnek is csak a táncot engedném, azt hogy csípje a szemed, azt már bizony nem. Karomba fonnálak legvédtelenebb pillanataidban, és sosem engednélek el, míg te azt nem kéred. Bízhatsz bennem. Itt vagyok neked.
A kólád buborékja is csak én lennék, ami úgy csíp, ahogy jól esik. Tudod miért mondom ezeket? Úgy szeretném, ha tudnád. Annyira szeretném minden nap megmutatni ezt neked.

Ne félj, nem vagy egyedül. Sosem. Úgy érzem, barátra leltem, igazi barátra. Biztonságra is, ami olykor inog...Te a tied ne inogjon, mert én nem hagylak veszni.
Fáj az ujjad? Meséld el nekem! Rosszat álmodtál? Meséld el nekem! Klassz napod volt? Itt vagyok, veled örülök.


"Ha bánt a világ, kérlek, meséld el, itt vagyok!
Nem baj, ha mások szavadra süketek, vakok
Szemedet ne csukd le, nem baj ha látni engeded
Oszd meg velem kérlek, azt is amit féltesz. Mindened...
Ha zavar a zaj, baj, hogy nyüzsög a világ,
Borulj két karomba. Itt vagyok. Én majd figyelek rád.
És amíg édesen alszol, elűzöm a bánatod,
Csak nyugodtan, pihenj meg, a többit jobb ha rám hagyod.
Ha szíved éhes valami forró lázra, velem csillapíthatod
Meleg ágya leszek én annak az éhségnek, ha hagyod
S ha attól félnél, hogy nem igaz, hogy szavak csupán ezek,
Hát tudd meg, hogy végem.
Hogy már csak benned létezek."

(Agárdi Zsóka)

Hiányzol!

Sivár vidék

2071, December 12. New York

Nos, meghaltam ismét. Te nem látod, és igazán senki sem. Nem tudom, hogy azért-e, mert jól rejtegetem, vagy mert nem érdekel senkit. Persze, ha úgy érezném, hogy jól rejtegetem, akkor most nem zokognék. Így hát, azt gondolom, senki szeme nincs rám nyitva.
Elment. Lemondott. Azt mondta, nincs viszlát. Az azt jelenti, nem kéri tovább. Azt jelenti, hogy engem beletaszított valamibe, amit nem én választottam. Azt sem lehet, mondani, hogy hagytam, és nem tettem ellene.

Az a baj, hogy nincs erőm újra megpróbálni, csak egy kívánságom van. Nem csak lelkileg meghalni.
Korábban próbáltam túllépni, próbáltam felébredni, megoldani. Nem azt mondta, hogy nem kellek, hanem, hogy nem tud többet adni. Azt mondta, hogy ez van, fogadd el. Ha lemondasz róla, lemondasz, ha nem, akkor nem. Neki igazából mindegy. Meghaltam, nem viccelek. A lelkem porrá tört, de nem egyszerre, hanem a legnagyobb kínnal. Hirtelen elveszítettem mindent, ami érdekel, ami egy kicsit is vonzó, ami egy kicsit is számít, ami értelmet ad. Egyszerűen nem tudtam hogy lesz a holnap, hogy mi az, ami most segít bemenni a kapun. Fogalmam nincs, hogy fogom teljesíteni a főnök kéréseit, fogalmam nincs, mi is az, hogy repülőt tervezni. Nem tudom.. Minden csak vérzik és fáj. Minden annyira fáj... és nehéz... Nem tudom hol a helyem. Hogy képes lemondani rólunk Brandon. Alice szerint nem is szeretett engem sosem. Unaloműző voltam szabadnapjain, kérte azt, amit máshol nem kapott. Bízott bennem, hogy sosem árulom őt el, és kielégítem a vágyait. Minden titkát őrzöm a mai napig. Ezt mondjuk Alice sem tudja. Neki sem mondtam el.  Ha ilyen helyzetbe kerülsz, elmondom neked nagyon szívesen, hogy mit javaslok tenni, hogy kikászálódj ebből. Szánalmas, hogy én nem tudom megtenni, de hidd el nekem, próbálom.
Azonban bármi történhet az emberrel, főleg, ha akarja is.             Így mindig igyekszem elmondani, amit tudnod kell a részemről. Van egy korábban is, amikor megpróbáltam elmondani, de nem bíztam magamban sem... Bármikor ide tévedsz, mert máshol nem találsz, keresd meg azokat a szavaimat. Nem évültek el. Ha mégis, érezni fogod. Most viszont a dolog aktualitását tekintve változott a helyzet. Ma már új nevekkel tarkult címzettek listája. Bár most kíváncsi vagy, sosem az a lényeg. Hanem az üzenet, ami üzenet lehet neked is. Akkor is, ha nem találod itt a becses neved.

Kutathatsz a jegyzeteid között az iPhoneodon vagy a laptopodon, nem leszek ott. Brandon, nem leszek ott. Nem, mert Te így akartad.
Olykor láttam az emlékképeinket, csodálatos volt. Emlékszem, mikor az űrhajóddal cirkáltunk a legnagyobb csendben. Szemünk fénye és leheletünk párává alakulása volt a legtöbb üzenet, amire szükség volt. Semmi több. Tévedett volna akkor a szívem és hinnem kellett volna inkább a LoveAppnak, hogy 27%-ban illünk össze? Érezni akartam, nem tudni.... Érted? Éreztem. Tévedés, csalódás? Karl mondta azt, az érzéki csalódás a legfájdalmasabb, mert az hiszed igaznak, aminek van alapja de téves. Sőt nem is érzéki, hanem érzék. Valóságból érkező ingereket értelmezünk félre. Ezeket a vágyaink is befolyásolják. Nos, velem ez történt. Sokszor hiába tudod az igazságot, vagy a miérteket, akkor sem ismered fel vagy hiszed el, hogy be vagy csapva, csak élsz a csodában.

Mozgóképeink a falon immár vért izzasztanak szemeimből és dobogtatják egyre gyengébb szívem.
Ezzel szemben úgy érzem, te megfeledkezve rólam ülsz a meetingeken, repülsz a hajóddal és térsz nyugovóra. Részben kívánom legyen így, másrészt, meghaltam. Csak arra vágyom, hogy oda jöjj, magadhoz szoríts, hogy "szeretlek, te hülye", de ehelyett duzzogó üzenetek hada ostromol, amiből érdektelenséged sugároz erősen.

A lelkem most "... ritka sivár vidék."

Lépééés iiindul 1-2

Az a baj, hogy én mindig mondani akarok valamit. Az a baj, hogy emberek vagyunk, és Te is csak ebből értesz. Az a baj, hogy annyi mindent akarok mondai, de nincs nyitva egy fül sem...
Tudom, rá kell jönnöm, el kell fogadnom, hogy nem az vagyok Neked, akinek hittem magam. Neked sem az vagyok, na meg Neked sem... Igen, tudom. Nem azt mondom, hogy nem fáj, hanem azt, hogy tudom.
Volt egy kör, mondhatni egy buborék, ami színes volt, a magasba repített, amiben hittem, amiről tudtam, hogy törékeny, de mindannyian óvjuk. Ez már nincs, és nem is óvta mindenki. Ha egy valaki megunja ápolni, ha keletkezik egy lyuk, akkor nincs többé. Tudjuk mind. Mocsok egy dolog ez.

Amikor azt hiszed, mindenki annyi energiát fektet a dologba, mint te. Aztán látod, hogy ő elégedetlen. Azaz elég-edett-len. Ez azt jelenti, hogy szerinte nem azt kapja, ami neki jár, hogy ő többet ad, mint te neki. Úgy érzi, te nem fektetsz annyi energiát az ő boldogságának táplálásába, mint ő a tiedbe. Boldogtalanok vagytok.

Elmondom, mi történik.

A powerofsilence.co is sokat beszél erről, sokat olvasom. Olvasd bátran te is, ha szeretnél más szemszögből is látni ezt-azt. Ne vessz el, csak meríts. Tudod... Angol oldal, de fordítani is egész jól lehet. Ha pedig nem okoz gondot a nyelv, teljesen jól érthető. Főleg, amikor érzed is, nem csak érted.

Végülis a cikk, ami valaki őszinte szavait tartalmazza, egy olyan kapcsolatot zár le, ami a legnagyobb szenvedéllyel tette őt boldoggá, és zúzta szét a lelkét. Amibe kapaszkodott, de végül nem volt mibe, illetve kibe.
"Azt mondtad, szeretsz, hogy teszel értem, értünk. Én hittem, és vártam. Arra lettem figyelmes, hogy a szavak mellé tettek nem társulnak, nem vagy mellettem. Nincs társam, nincs kibe kapaszkodnom. (...) Vártam, hosszú ideig, hogy megértsem  a sz*rodat, és együtt megoldjuk."

Igen, ilyenkor az ember egyre csak reménykedik, fárad, nem tudja mit tegyen. A próbálkozás ilyenkor inkább kétségbeesés. Van azonban a pillanat, amikor már annyira fáj, annyira sokat sírtál, hogy ha van benned az a kis mustármagnyi hit és erő, akkor megszólal egy kis hang, hogy "ELÉG!"
Mondhatta neked előtte a legjobb barátnőd is, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy tönkre mész, hogy kifordulsz önmagadból, hogy nem ismernek rád... Te egyre csak lejjebb lettél, de nem hagytad magad. Igaz? Mondhatta neked a legjobb haverod, hogy "HÉJ! Ez a csaj kikészít, lenyúzza rólad az utolsó bőrt is, Haver!" Te csak szeretted, és nézted a formás kis fenekét, a vékony kis ujjait, a száját, ahogy remeg, amikor zavarban van, és meg akar csókolni. Szerelmes vagy. Mondhatta neked a testvéred, hogy "Ne bőgj már ennyit! Ha nem szeretnéd, elverném, mint a szart." Te akkor is vártad a suli előtt, hogy menjen, és mosolyogjon rád. Hiába az osztálytársaidat méregette, hiába nem volt jó neki a hajad, a ruháid. Vártad őt. Hiába mondta neked bárki, hogy tönkre tesz. Mindenki látott rajtad valamit. Sokan láttak kívülről, hogy rosszul vagy, hogy szenvedsz. Hogy nem azt adod nekik, amit eddig. A te szíved és agyad, még nem állt készen. Igaz?
Csetelt Kittivel -tetszett neki a teste. Összevesztetek, és minimum 27 olyan csaj képét kedvelte, akikről eddig azt mondta, hogy nem tetszenek neki. Felhívta Adriennt. Együtt bulizott Evelinnel. Nem volt veled, amikor a Mamád elment. Kiabált, amikor rohamod volt. Azt mondta mindig veled lesz, de ő mégis eltűnt 2 napra ... 4-re is, pedig azt mondta: "Csíplek Sajtkukac, azt hiszed viccelek?" -és tudod, hogy ilyet nem mond csak úgy, de mindig magadra hagy. Úgy szereted, úgy vágyod őt, mégis egyedül hagy. Szerinte nem, de igen.

Elszerencsejátékozta a félre tett pénzeteket, mikor te már babával ajándékoztad volna. Nem ment el veled a vizsgálatra, amitől annyira féltél. Remegett a lábad, a gyomrod. 

Megivott még egy sört a haverokkal, és verekedett. Randizott egy egyenruhással. Randizott a legjobb barátoddal. Nem ért rá, mikor be kellett feküdnöd a kórházba. Azt mondta, nem engedik haza a katonaságtól, de te szaladva a beteg rokonodhoz, ott láttad csókolózni egy idegen nővel a főutcán. Igaz? És ott sírtál, ahol nem szégyellted annyira. Így van? Kiabált, mert nem bízol benne. Vagdalózótt, hogy te vagy a hibás, hogy ez nem igaz, de különben is, te sem csinálod jól ezt és azt. Igaz? Te pedig sírtál, kereste a válaszokat, megpróbáltad máshogy. Ő is. Hiszen vitt reggelit. Megvette a kedvenc reppered előadására a jegyeket. Elvitt haza autóval, és még huncutkodtatok is. Dehát ő orálisan is kielégített, pedig azt a lányok nem is szeretik. Ugye? Minden volt. Különben pedig minden alkalommal elmondta, hogy akkor legyen végleg vége. Igaz, hogy tegnap még a mindene voltál. Haza jött érted 2 hetente Svájcból, de közben összeköltözni nem akart. Vett Neked egy laptopot, de nem tudott 2 napot kikérni szabinak, amikor te is otthon vagy. Volt, hogy valakiért a házát eladta, de érted nem ment el 90 km-t a vasútra, mert nem szerette az apád.
Azt mondta, ez nem megy. Maradjatok jóban, de közben nem mehettél senkivel sehova, otthon sírtál magzat pózban. Akkor azért kaptál. Aztán elmentél egy kólára, és azonnal elméletek születtek: Ő nem fontos neked, megcsaltad, mindenki fontosabb neked.
Sírtál. Vagy elmentél a haverokkal elszívni egy füves cigit, és csajokat nézegettél az instagramon, együtt röhögtetek. Mégis azon agyaltál, miért vagy te mindig rossz, miért nem vagy neki sose jó. Nem tudtad, mit tegyél. Mindig így le tud rólad mondani? Aztán azt hiszi, csak úgy visszatáncolhat, amikor megjárod a poklok poklát? Ha pedig te ilyenkor nem vagy a legkedvesebb, a legédesebb, nem várod virággal a kezedben, vagy nem borulsz a nyakába, akkor azonnal folytatódik a rossz, a csapkolódzás. Igaz? Úgy bizony. Te meg ott állsz mellette a Hondáddal, és azon gondolkozol, megállj-e mondjuk úgy a Föld magjáig, vagy maradj ott, és hallgasd, amit a fejedhez vágnak, és még mindig nem érted. Csókolta a szádat, markolta a feneked, tartott téged a tenyerén, érezted, hogy Ő a Minden. Igaz? Elment napokra, semmit nem tudtál felőle, majd megkérdezte egy emailben, hogy "mi a helyzet, hogy vagy?" Te nem mosolyogtál, neki ez nem tetszett, nem érti mi a bajod, akkor hagyjad békén. És csendben is hagy. Mert neki....ENNYI...
Hosszú harcok, hosszú hónapok, de évek után is akár, hoztál egy más minőségű döntést.

"Ennyi, befejeztem. Tudom, hogy ez fájni fog nekem, de befejeztem. El kell, hogy engedjelek, mert nem tehetem ezt magammal többé. Nem túráztathatom magam, hogy egy négyszögű tárgyat dugdossak egy kerek lyukba. Elég volt abból, hogy azt hiszed, ki be járkálhatsz az életemben. Elmehetsz, így döntöttél, de nincs többé visszaút. Attól függetlenül, hogy szeretlek, megtanultam szeretni magamat is, ami nélkül nem működhet semmi -ez valami, amit már hosszú ideje elfelejtettem megtenni."

Ha nem szereted magad, nem szerethetsz igazán másokat, nem tudsz őszintén adni. Tiszteld saját magad, és tisztelhetsz másokat is. Az energia örök, és forognia kell. Adni olyan jó, és olyan...felemelő. Én mindig adtam, adtam, adtam. Persze, ezt kimondva is önzőnek gondolom magam, hiszen te valószínűleg ugyanezt érzed. Éppen ezért is veszekszünk mindig, nem igaz? Ez hosszadalmas, fárasztó, kimerítő procedúra. Mire felismeri az ember, hogy hagynia kell a másikat elmenni, akármennyire is, azt érzi, szereti. " NEM VÉREZHETEK TOVÁBB. NEM BÁNTHATNAK TOVÁBB. NEM MEGY." Lehet, hogy nem vertek meg, nem löktek autó elé, de a bántás alatt nem csak ezeket a dolgokat érthetjük. Hanem azt is, hogy miután legforróbbab csókol, képes napokig nem beszélni veled, aztán újra ráér, és onnan kell folytatni, ahol abbahagyta. Neked pedig 3 napig azon járt az eszed, mekkora csődtömeg vagy, hova menekülj a fájdalmad és zavarodottságod elől. Becsapva érzed magad. Hiszen, amikor ezek az emberek azt mondják szeretnek, az valamelyest igaz is. Csak sok esetben magukat jobban, és inkább azt, amit kapnak. Nehezen vallják be, vagy egyáltalán nem, hogy ez nem mehet így tovább, ha neked rossz.
Van, hogy elveszíted magad, miközben szeretsz valakit. Pedig nem....Meg kell találnod magad, és úgy tűnik, hogy ehhez ezt a lépést meg kell hozni. Ugyanis látnod kell, be kell látnod, hogy valaha egy cserfes, virulós, vicces, nyitott lány voltál. Egy vagány, nagyszájú, csipkelődős, optimista, akadályokat ritkán ismerő srác voltál. Nevettetek együtt sokat, mindent őszintén éltél mg. Abban nem volt hazugság. Mindened odaadtad. Emlékszem. Láttam a mosolyod a szalagavatós képen. Ahogy ölelted, és büszkén álltál az oldalán... A szemed mosolygott. És most valaki olyanná váltál, aki alig mosolyog, mindenkivel bizalmatlan, és nem enged magához közel senkit. Bizony... Aki szenved, mert magányos, de ő csak ezt akarja. Sehogy máshogy.

És azt mondom, ne érdekeljen meddig tart. Találd meg magad újra!

Elengedni valakit, akit szeretsz, piszkosul nehéz. Bele halsz. Bele. Valószínűleg nem csak egyszer. De valójában felfedezni azt, hogy el kell engedni, mert mondjuk ő sosem szeretett téged annyira, vagy úgy, ahogy te azt megérdemelnéd... Na, az... Az se semmi. És ezt kiterjeszthetem barátságoknak hitt kapcsolatokra is. Biztos neked is eszedbe jut egy azonnal.

Hallom, ahogy kérdezed: "Megérdemlem, hogy szeressenek?"  -IGEN! Megérdemled. Megérdemled, hogy boldog légy. Hidd el nekem. Ezt érezned kell. Azt, hogy valaki higgyen benned. Hogy valakinek a legfontosabb legyél. Akkor is megöleljen, ha te hisztizel, ha fáj... És egy pillanat alatt elmúljon ezért minden gondod. Hogy előfordulhasson veled az, amikor Ő tudja, hogy mi jó Neked, mielőtt te azt elmondanád... Valakit, akinek a szerelmében nem kételkedsz, Aki felől nyugodt lehetsz. Akinek nem az a legfontosabb, hogy az összes pénz az övé legyen. Akinek nem csak a szex jó veled. Aki nem csak mások előtt dicsekszik veled. Aki nem csak partikba akar veled járni, vagy aki nem csak azt akarja, hogy hurcold a seggét.!!!!!!! Akinek nem csak akkor kellesz, ha nincs ott a felesége, akit nem szeret már. Aki nem csak akkor vágyik rád, amikor a munkahelyen épp van 2 szabad perc, de ha ott van Ingrid, akkor meg ő kell neki...

Sokan hiszik, hogy csak mert szereted a másikat, ha nem működik, ha szenvedsz, akkor bizony benne kell maradni a kapcsolatban. Nem. Van olyan, hogy próbálod megoldani, nem egyszer....És mégsem megy. Keresed az okokat a maradásra, de nem tudod, csak azt, hogy szereted. A másik oldal viszont nagyon hosszú. Azt hisszük, a szerelem, a szeretetünk elég ahhoz, hogy elfeledtesse az összes rosszat, a fájdalmat, ami ellenünk irányult. Sajnos ez nem igaz.

Úgy hiszem, ha valakit igazán szeretsz, és sajnos mégis száz okot találsz arra, hogy menni kell, akkor -VAN ERŐD A LEGKEGYESEBB, LEGBÉKÉSEBB TÁVOZÁSHOZ.

Egy kapcsolat, amelyben a felek már egymást rombolják, az egészségtelen, és hatalmas károkat okozhat. Van az a szenvedély, ami már nem pozitívan hat rád. Ha nem inspirál, ha nem visz előre, ha már nem lehetsz az, aki lenni szeretnél, ha nem ragyoghatsz, akkor bármennyire is fáj... Ha lerombolva érzed magad, míg ő moslyog vagy érdektelen... Amíg másra van ideje, mikor te csak rá vágytál, de neked nem elérhető.... Menni kell. Hogy megmentsd őt is, és magadat is. Ő nem gondol rád, azt hiszi igen, de nem. Ettől függetlenül neked gondolnod kell magadra! És bízz bennem, rendben leszel. Tudom, hogy megtalálod a módját. Vagy így, vagy úgy.

És egy utolsó szösszenet:
"Szeress, mikor készen állsz, ne akkor, amikor magányos vagy!" - mondtad neki, tudom, hogy úgy érzed, csak időtöltés vagy. Ő pedig kissé duzzogva azt mondta: hát ezt képzeled te rólam? Akkor nem kell beszélnünk. - te pedig összerezzenve nemet mondtál, mert nem akartad elveszíteni. Igazából most sem akarod, de..

"Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni.
Akinek minden perc ajándék melletted.
Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy.
Aki gondol rád, és aki törődik veled.
Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.

Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. - neki sosem lesz az.
Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap.
Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted.
Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz.
Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami.
Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel..."

Hallgat-ó-ság

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Szinte bűntudatod van, mikor hallod saját szavaidat. 

Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid olyan szívesen lopnának el, amiv eltipornak szemmel láthatóan is, és haa mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsa, hülyének néző tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. Sírva fakadsz, mert ezek súlyos dolgok. Olyanok, mint a betontömb összetöredezve, ami horzsolja a mellkasod vagy a csipőd... Olykor pedig mint egy gyapjú takaró vizesen..... Értesz? És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, nem azért, mert nem szeretnéd megosztani, hanem mert nincs, aki megértsen... Nincs, aki miután elmondtad neki, a legközelebb kerül hozzád, és te szárnyalsz kicsit könnyeden. Ezek után, amikor valaki rád néz, megkérdezi mi újság...legyen az bárki, aki sokat jelentett, te mélyen hallgatsz, az elméd pedig 617 dolgot azonnal elcsipogna neki, de mosolyogva azt mondod, hogy "semmi" .. 

Ugye...?!

Ezt kimondva, várod, hogy azt mondja, nem hiszi el, de le is van zárva a történet. Tudod jól, ha faggatna se mondanál már többet, hiszen annyit fájt, annyit sírtál és nem aludtál... Hogy nem érdemli meg.