Napi gondolkodó

Ma kicsit barangoltam a Facebookon. Kissé bőszebben, bővebben, mint eddig. Rábukkantam valakire, kiről eddig is tudtam, de...valamiért ma máshogy néztem rá, mint ez előtt. Ezt a bejegyzést áprilisban írta, a születésének évfordulóján. Nem, mintha magamat hallanám, nem mintha igaznak gondolnám, nem mintha igaz lenne, nem mintha nagyszerű lenne.... Csak azt akarom mondani, hogy nagyszerű vagy P. R. Nem adhatok hangot neki, betűt így névtelenül esetleg. Legalábbis remélem, hogy nem lesz ebből baj. Isten adja, hogy tudd ezt, Isten adja, hogy maradj mindig ilyen. Úgy értem, hogy mindig legyen benned a változás. tetszik érteni. Gondolom...

"XX.. Köszönöm szépen a köszöntéseket!

Amint látjátok, 109 éves lettem. Valójában több ezer, de a Facebook nem engedi beírni valamiért.. Egy megállapítás mindenképp tehető: a Facebook nem hisz a reinkarnációban.
Tök jó, hogy így felköszöntenek az emberek.. ..bár ehelyett jobban szeretném, hogy a "mi újság veled, hogy vagy?" kérdésre nem a "nem sok" válasz jönne. Ha lehet, inkább kiváltanám erre! Ha egész életedben "nem sok", akkor valami nem jól van.
"Boldog Születésnapot! Isten éltessen, de ne ám a templomi!" - Ezt szoktam neked írni. Remélem, hogy érted is, hogy miért.
"Kétikszes" lettem, tehát 20 éves. Ez annyit jelent, hogy születésem óta ennyiszer fordult egy naptár, ami elég kiszámíthatatlan, főleg ha az időjárásra gondolok. Tiszta őrület!
Valódi gyerekként már láttam magam előtt, hogy nem sokat nyom a latba attól, hogy valaki felnőtt. Azt hiszem, erre az iskolában láttam a legkézenfekvőbb példákat, amikor a felnőtt nem tudja elfogadni, hogy nem vagy vallásfanatikus, hogy nem nyeled le csak úgy a falatokat, amit ő mond, amit megrágott helyetted. Ricsi beírásainak 90%-át így szerezte. Engedetlenségből. Csakhogy kerek legyen a történet, a fentmaradó 10%-ban tényleg "rosszalkodtam", biztos nem kellemes, ha pl. az ebédlőben fülbedobnak kajával. De így utólag még viccesebb!
Ha a tükörbe nézek, bele a szemembe, én ott egész mást látok, nem egy számot. Nem azonosulok vele. Tudatosan nem azonosultam vele régebben sem, így nem korlátoztam le magam, hogy mit élek és értek meg. Egyébként tök sokan szenvednek az évek illúziójában, az idő illúziójában. Pedig nem valós, az ember gyártotta, nem az Isten.
Azt hittem még pár hónappal ezelőtt is, hogy mire ide érek, addigra képes leszek megírni egy könyvet anélkül, hogy később bele kelljen javítanom, mert máshogy látom. De azt hiszem ez így jó. Néha nem is csak belejavítanék, hanem bekezdések, fejezetek tűnnének el, vagy áthúznám a könyvet is akár. Ezt arra alapozom, hogy a tegnappal sem értek egyet teljesen.. ..úton vagyok..
Sokat tanultam, de keveset tudok. Amit tudok, hogy semmi sem biztos, kivéve a változás. Az a földgolyón örök. Itt örök. Ezért van az, hogy a jó után a kevésbé jó jön. Egy hullám. Amit még tudok, hogy a napkelte előtt a legsötétebb az éjszaka. A szar sem örök, bármi is van, ez egyetemes. Valami azt is súgja, hogy nem értékelhetem azt, ami van, amíg annak nem ismerem, nem járom meg a "poklát", az ellenoldalát. Ez azt is jelenti, hogy tanulni vagyok itt. Tanulni jöttem.
Mindent összevetve, valóban nem tudok túl sokat biztosan..."

Mondom szépen, hogy köszönöm :) Aztán pedig ezt szeretném még közzétenni:

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
Consolatio mystica -

Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

Ma ezzel keltem fel egy vicces videó után. Nem tudom...címnek mást adtam volna, de ki tudja. Ez a vers egyszerűen csodálatos. Örülök, hogy ma rábukkantam. Érdemes elolvasni, és szerintem nem csak egyszer.

Szép napot kívánok! :)

Motiváció

Nagyon sok gondolatom van már megint. Egyszerűen annyi jó, érdekes és cizellált dolgot szeretnék megosztani Veletek, hogy csak na'.

Kezdeném ott, hogy már említettem ugyan, de még mindig aktuális egy projekt, amin dolgozom jó ideje. Eddig alakulnak a dolgok, bár alakulhatnának jobban is. Erre egy ismerősöm, Thomas, azt mondaná, hogy ne legyek elégedetlen, mert, ha már egy emberen segítek, akkor is sikeres az egész. Most mondjam azt, hogy igaza van? Mert igazából igaza van. Ezt mondja a párom is. Figyelj, ha már ketten mondják, nem is akárkik, akkor miért ne hihetném el? Elhiszem. Egyszerűen csak tudom, hogy több is kihozható lenne ebből. A probléma az, hogy nem feltétlen rajtam múlik, hiszen én teszem a dolgom, mindent megteszek, amit tudok.

Tudjátok, nem volt egyszerű elkezdeni. Érdekes az is, ahogyan elkezdődött. Érdeklődtem egy lehetőség felől, nálunk ez nem létezett, majd Pjotr azt mondta, hogy csináljam magam, fogjak bele. 

"Ééén? Dehát én nem tudom, ez nagy dolog. Én erre nem vagyok képes." Majd addig kaptam ezt a 'tanácsot', amíg 'véletlenek' sorozata után megvalósult. 

Aztán közben előfordult néhányszor majdnem eltántorított az egésztől az a néhány pofon, amit közben kaptam. Majd annyira fontossá vált számomra ez a dolog, hogy nem voltam hajlandó bármi vagy bárki miatt is feladni. Most húú de hatalmas arcnak tűnhetek, hogy ezt így egyedül. De mondok valamit. Nem vagyok EGYEDÜL. Olyan emberek fogják a kezem, állnak mellettem, mögöttem, akik lehet, hogy nem is tudják mi az, amit nyújtanak. Sokkal többet adnak nekem, mint bármi ebben a sz*ros életben, érted? Semmire nem mennék nélkülük. Mondok, mondtam én köszönetet nekik, de azt mondják, hogy ezt magamnak köszönhetem, ez bennem van. Így igaz... Igazuk lehet, de ha valaki, akkor Ők azok, akik tükröt tartottak elém, és sikerült. Érted? Arra a tükörre mindig szükség van. Érezheted is magad valahogyan, de azért tükörrel teljes lehet a dolog, sokkal teljesebb.

Nos, nekem akkor szerencsém van, hogy nem csak magamban fedeztem fel csodákat, de másokban még többet. Olyan emberekben, akik közvetlenül velem éltek, mégsem láttam ezeket a dolgokat. Csak azt szeretném mondani, hogy azzal, hogy én nyíltam a világ felé, a világ is nyílt felém. Ha én adok, kapok is. Akarva-akaratlanul, ez így van rendjén. Nehéz nyitott szemmel járni. Könnyű azt mondani, hogy befogadó vagy, de valójában a legtöbb esetben ez nem igaz. Az Igazit is keressük, de nem várjuk. Érted a különbséget?

Kevés is elég, és tényleg... Nézőpont kérdése, tudod? Tanítják nekem. A lényeg mindig az, hogy ne álljon meg. Szamár mondta nekem sokat, hogy hozzam ki a legtöbbet abból, ami éppen megadatott. Hát nem igaza van neki? Dehogynem. Hajlamos vagyok leereszteni, és elkeseredni, hogy magányos vagyok. A nagy fityfenét vagyok egyedül. Tudod mi a baj? Hogy képtelen vagyok elfogadni a segítséget, az az én nagy bajom. Most, hogy felismerem, kimondom magamnak, úgy érzem, mintha én lennék Will Smith filmjéből a fuldokló. Szégyenletes, de ezt csináltam, és sokszor ezt csinálom.

Az a legbutább, aki tudja, hogy buta. Ja, vagy ez nem is így van? ;) 

Sokat tanultam az elmúlt hónapokban. Nem tudom ki mit gondol, de jelentős mértékben egyébként sem hat meg, de hatalmas személyiségfejlődésen mentem keresztül, amitől még megtudok ijedni, ha visszatekintek, hiszen ilyenkor van az ember pengeélen.

Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél. Mindenki megakarja mondani, hogy mit csinálj, mi jó Neked...Ha valamit nem tudsz, azt akarják, hogy Te se tudd. De Neked ezzel nem kell foglalkoznod. Ha van egy álmod, ne mondj le róla. Ne higgy annak, aki azt mondja, hogy nem vagy rá képes. Senkinek nem kell bizonyítanod, csak magadnak. Ha feladod, hiába a sok küzdelem. Ha mindent megteszünk a céljainkért, csatákat vívunk, akkor kinek van joga megállítani bennünket? SENKINEK. Jogod van azt tenni, amit akarsz, amiért küzdesz. Tudod?

Vannak emberek, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások mondanak. Ritka fajta. De ők azok, akik ha elindultál az utadon, emlékeztetnek, hogy ne tántoríthasson el senki a célodtól, amiért elindultál, hogy a lehetetlen nem létezik. Lehetetlen nem létezik. A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, hiszen számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint harcolni, felfedezni magukban az erőt, és felfedezni azt, hogy változtatni képes. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen múló pillanat, a lehetetlen nem létezik.

Sokan mentek át azon, amin én. Biztos vagyok benne. De olyan nincs, hogy semmi sem történik. Fogd magad, és dobd ki a szemetet. Az az, ami gátol a haladásban. Addig amíg nem hiszünk magunkban. addig nem lesz sajnos saját életünk. És nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak olyan van, hogy tett. Érted?
Sebezhetőek vagyunk, nem legyőzhetetlenek, de ettől vagyunk igazán bátrak, hogy tudjuk ezt, és ennek ellenére is cselekszünk. Fontos, hogy cselekedj! És még valami: Attól vagyunk valakik, hogy nem adjuk fel, hanem tesszük, amit szeretünk. Nem szabad azt hinnünk, hogy ez a pokol. Hihetjük, de kinek jó éjjel-nappal szenvedni, mert beletörődött, hogy nem lehet jobb? Ez nem jó, ez nem igaz! Undok egy hely, ahol élünk, nyilván. De talpon kell maradni, és tenni, küzdeni azért, amit akarunk. Mosolyt csalni az arcokra, segíteni, melegséget hozni a szívekbe, tudod? Hozzál napsütést az esős időbe. Képes vagy erre?

Volt idő, amikor nem bírtam a tükörbe nézni. Nem kevésszer, nem kevés ideig. De az életben dönteni kell. Dönthetsz úgy, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másként is. A végén annyira jó lehet mosolyogni, és megnyugodni, hogy beleadtam mindent, és megérte. Jó életem volt, megragadtam a pillanatot és a lehetőséget. Jó, persze, én nem harcolhatok helyetted, úgy, ahogy helyettem sem harcolhat senki. Ne rettegj attól, ami benned, van, mert képzeled el, hogy csak ott találhatod pedig meg... Nem máshol. CSAK MAGADBAN. 

Szokás. Igen, ezzel van a baj. Mindig legyél tisztában azzal, hogy Te vagy a felelős a tetteidért, hogy te döntesz, hogy te vagy a magad ura. Amikor nem tudod mi tévő legyél, mindig lesz valaki, aki ott lesz, hogy megmondja mit tegyél, de ne hagyd. DÖNTS, és VÁLLALD a következményeket. Nem szabad másokat hibáztatni, kérdezni, hogy ki a hibás. Ő vagy ő, vagy ő. Árnyékot keresni a gyáva ember keres. Nem vagy gyáva. Ugye nem vagy gyáva?! Ha akarsz valamit, tegyél érte. Ennyi!

Van az ember, aki cselekszik, és van aki csak beszél. Én az akarok lenni, aki cselekszik. Te melyik vagy? De nem is, hagyjuk. Tudod mi a gond a világgal? Igen, azért van, de leginkább a benne élő emberekkel. Hogy, ha valami nem sikerül, Istent szidjuk. Közben nem hiszünk benne. Aztán cselekvés helyett várunk a csodára, de közben nem hiszünk a csodákban. Igaz-e? Hol van itt a logika? Hol van itt az ésszerűség? Nincs benne. Szavahihetetlen népség... Na igen. Kövezzél meg! Van miért.

Azonban azt kell mondjam, ettől a megkövezéstől ezért a mondatomért, NEM FÉLEK.

Köszönöm Kicsiszív, hogy ez a mai blogbejegyzés miattad is megszülethetett, hiszen bearanyozod a mindennapjaim. Fogod a kezem a bajban, szeretettel fordulsz hozzám bármikor, amikor én kaktusz vagyok, legyél bárhol is. Nincsen távolság, legyőzhetetlen meg főleg nincsen. Hálás vagyok Neked. Sokat bánthatlak, mikor gombóckodom, de tényleg, én nagyon szeretlek. Csodálatos, kitartó és türelmes vagy. Remélem én is nyújtok közel ilyen nagy támaszt és biztonságot a számodra, mint Te nekem. Apum mondja mindig ezt Anyumnak: "A jobbik felem vagy, Anyus. Oldalborda nélkül mire mennék?" -you are my half better.
Gombóc, nélküled nem tartanék itt, ahol. Szeretek ez a fajta 'tünci' lenni. Az a 'tünci', aki lehet hercegnő, de harcos is, mert mindkettő oldalamat előhozzátok, simogatjátok, kéritek, szerettek. Köszönöm, Gombócka <3 Nem is mondtam még, de nem egy álmom vált valóra. Több is. Más helyeket tölt meg a levegő a bensőmben, mint eddig. Sok ajtó tárult ki, melyek számomra ismeretlenek voltak eddig, pedig bennem vannak. Ugye fura? Köszönöm!

Az Élet Fája

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Fa egy aprócska faluban, de annál nagyobb világban. Oda született, oda telepítették.
Apró kis gallyacska volt, kis törékeny, zsenge Fácska, mikor elültették. Nagy reményekkel és buzgón ásták neki a gödröt, amit izzadva, de bízva, gondosan formáltak. Igyekezték kellően mélyre ásni, elegendő vizet adni neki. Azonban a Férfi és a Nő nem tudtak mit tenni a viharok ellen, a szomszéd kutyája is nap, mint nap kiásogatta a Fácskát, mikor a Férfi és a Nő dolgoztak. Ők minden egyes alkalommal visszatemették, de a kutyának ez semmi nem volt. Egy napon megelégelték, és kerítést ástak le a Fácska köré. A Fát attól fogva az udvarba látogató gyerekek tépkedték, és a viharok szabdalták leveleit, zsenge ágait. Aggódtak mind a ketten, hogy a Fa vajon megmarad-e. Nem volt egyszerű sorsa odakinn. Sokszor a Szél olyan erővel táncoltatta, hogy már-már térdre kényszerítve hajolt földig a zsenge Fácska. Máskor kacérkodott vele, simogatta, kellő gyengédséggel tekergette derekát, majd végig nézette vele, ahogy Bokrok, Virágok, más Fák, földre ejtett Zacskók, földre hullt Levelek fejét is elcsavarja. Kegyetlen éveken ment keresztül, kegyetlen emberekkel, kegyetlen történésekkel találkozott, érezte a Természet gyönyörű kegyetlenségét is.

Az idő múltával már nem locsolták, locsolta az eső, gyomlálgatták a tövét, vizsgálgatták leveleit. A Fa már nem Fácska volt. A törzse egyre erősödött, lombkoronája terebélyesedett. Leveleit már nem érték el a gyerekek, hogy letéphessék, a kutya sem kapargatta már. A Pár boldog volt, mosolyogva, egymást átkarolva nézték az egyetlen Fát az udvarukban. A Fa már árnyékot vetett nekik. Melegebb napokon alája feküdtek, egymásnak dűltek, és nagyot sóhajtva merengtek. Sokszor a gyerekeiket várták ott ebéddel, máskor a szomszédoknak adtak limonádét, barátokkal söröztek.
Igen, a Fa megszolgálta a beléje fektetett energiát, és adva adta mindazt, ami tőle telt.
Madarak fészket építettek rá, nem egy család, több. A fiókák kirepültek onnan a fészekből. Az összes család fiókája.

A Pár egyre idősödött, már az unokákat fogadták hűs limonádéval és sütivel a Fa alatt. A Fa törzse még vastagabb lett, kérge szürkés. Találni volt rajta néhány vihar szaggatta száraz ágat. Le kellett vágni azokat. A levágott gallyakat eltették a fásba, majd ősszel a leveleit gereblyézték. Mind a 3

generáció. Együtt. Kupacba gyűjtötték. Az unokák bele-bele ugrottak, nagyokat hahotáztak, míg szüleik összebújva rájuk mosolyogtak és turbékoltak. Eközben a Fácska és Szülők szülei, az unokák Nagyszülei könnyeket morzsoltak, elővették kendőiket, és megtörölték nedves, ráncos orrukat. Isten tudja, hogy öröm- vagy bánatkönnyek voltak-e azok...

Mint ahogy én sem tudom, hogy az én könnyeim mit szolgálnak jelen pillanatban. Hangulatom nem sorolható sem a boldog, sem a boldogtalan kategóriába. Bár, ha nem boldog, akkor boldogtalan kellene, hogy legyek. Nyelvtan...de a lényeg nem ez. Túl kell látni a dolgokon, igaz?

Az a Fa... Újra és újra ágakat kellett róla levágni, hiszen némely már levéltől fosztott ága nem bírta a havat sem. A levágott ágak tűzbe kerültek, meleget adtak a Családnak. A kéményből füst szállott fel. Fel a magosba, egyenest fel az Égbe. Rettenetesen hideg tél volt.

Megfagyott, minden megfagyott... Az utak járhatatlanok voltak, a Család pedig nem tudott sem élelemért, sem tüzifáért hova fordulni. A faggyal dacoltak. Gyermekek voltak a házban, így nem volt más választásuk, ki kellett vágni a Fát. A két Idős megkérte Gyermekeit, hogy legyenek szívesek kivágni, majd behozni.

Kivágták.

Ketten együtt neki álltak, és kivágták. Közben hóvihar volt, de ők csak fűrészelték a Fa törzsét. Nem hagyták ott, hiszen tudták, hogy Szüleik és Gyermekeik odabenn a házban vacognak. Minden erejüket összeszedve fűrészeltek. Már véresre fújta a szél a kezüket. Bőrük száraz... Nedvesség csupán izzadtság a kabátjaik alatt és hó az arcukon. Ajkaik cserepesek, ökölbe szorított kezeik a fűrészen pedig egyre csak fáznak és véreznek.
Majd egy már reménytelennek hitt pillanatban hatalmas reccsenés hallik, a Gyerekek is az ablakra tapadtak, kidőlt a Fa. Hatalmas törzsével a földre hullt, a hóba csapódott. Éppen csak gyökerei kapaszkodtak felfoghatatlan erővel, de a fűrész életét vette a Fának... Eldőlt. Meghalt.
Elkezdték sebesen gallyait, ágait fűrészelni, és rohantak be a házba. Megpakolták a kályhát, kellemesen melegedett a ház.
A Gyerekek a kályha köré ültek melegedni, míg a Nagyszülők az ablakban ücsörögtek, nézték a hóesést, és a hóesésen túl a Fát, melyet még az Ő maguknak is zsenge korukban ültettek. Vége. Ennyi volt. Eltöprengtek, hogy ennyi volna-e az Élet, mennyi is ez az ennyi, milyen volt az ennyi.

Majd az unokáikra néztek és a tűzre. Összemosolyogtak. Elővették kendőiket és megtörölték belé ráncos orrukat, ráncos arcukat. Majd ennyi heves érzelem közepette, éhség, reménytelenség, nincstelenség, de közben boldogság, hogy szeretteivel lehet, a szívéhez kapott a Nagymama. Látni vélte, ahogy elültették a Fát, beköltöztek oda,  szeretkezett férjével a Fa alatt, megszülettek Gyermekei, limonádéztak a Fa alatt, játszottak a Fa alatt, a Gyermekei sátraztak a Fa alatt, megöregedtek, Gyermekei felnőttek, unokái születtek, limonádéztak a Fa alatt, az unokái sátraztak a Fa alatt......Érted?

Szerelme, Gyermekei, unokái eközben rohantak hozzá, segíteni próbáltak. A néni megnyugodott, mosolygott, izmai nem voltak görcsben, mellkasa nem szorított már.

Mosolyogva, megnyugodva ment el. Minőségi időt töltve Élete párjával, Családjával. Élete nem volt hasztalan. Hasznosabb, mint megannyi más dolog. Ez volt Ő. Ugye érted?

Eggyé lett a Természettel, összefonódott Vele.

Sírjára virágot, melléje Fát ültettek az unokái. Locsolgatták, gondozták. Idővel a Nagypapát mellé ölelték, és már együtt gondozták az Élet Fáját. Onnan lentről vagy Föntről. Ahogy tetszik... Csak mondom.

SELF-ESTEEM CHALLENGE

Nos, hát én is kaptam egy felkérést, kedves barátomtól, hogy írjam meg ezekre a kérdésekre a választ itt, blogbejegyzés formájában. Először csak átfutottam a kérdéseket, illetve néztem, hogy mennyire szépen van megformázva.
Aztán tegnap megnéztem jobban, és el is szerettem volna kezdeni, de lévén dolgozom, nem tudtam. Így ma jutottam odáig, hogy akkor, neki fogok. Az az érdekes az egészben, hogy kérdezte a főnököm, hogy mit csinálok, és elmondtam neki, hiszen most nincs teendőnk. Szoktunk ilyen kis csapatépítő beszélgetéseket csinálni. Ebből is az lett, és ő is megválaszolta a kérdéseket. Így sokkal érdekesebb volt.

A főiskolán olyan szakon tanultam, ahol kellett önismeret, személyiségfejlesztés és konfliktuskezelés órákon részt vennem. Ott rendszeresen feszegettük ezeket a témákat, szóval nem áll tőlem távol ez a feladat. Azonban el kell mondanom, hogy akkor ezek közül alig néhányra tudtam válaszolni. Remélem, hogy az idő, ami eltelt felettem, hasznosan telt el, és most tudok ezekre válaszolni olyan formában, hogy én is elégedett legyek.

1. szemem, melleim, bokától lefelé a lábam

2. *elemző vagyok -figyelem az embereket sokáig, sokszor, hogy hogyan viselkednek, ha nem velem vannak kapcsolatban. Aztán ugyan így a természet, a gyermekek, emberi kapcsolatok, beszélgetések kívülállóként... Rengeteg sok dolog, amikor csak figyelek, információt gyűjtök, és igyekszem mások hibájából is tanulni.
    *jórészt eltér a gondolkodásom a többi emberétől -sok esetben sokkalmásabb témák járnak a fejemben, és teljesen máshogy, mint a legtöbb emberében, akikkel beszélgetek. Nem feltétlen olyan dolgok foglalkoztatnak, mint a legtöbb embert, és a nézeteink is eltérnek. Eltudok merengeni magamon, eltudok merengeni mindenen, ami történik körülöttünk, velünk, köztünk.
    *érzékeny -ezt arra értem, hogy sok emberhez tudok így közel, sőt nagyon közel kerülni. Tudom őket kezelni, és adni nekik valamit, amit sok esetben elmondásuk alapján nem tudnak megkapni másoktól. Nem mellesleg így könnyebben tudok befogadni, és megérteni másokat.

3. *gondoskodás a gyermekekről, más emberekről -odaadással csinálom, örömet okoz nekem, és lelkileg nagyon feltölt. Egyszerűen nem teherként fogom fel, és ettől válik jóvá, csodássá.
    *házvezetés -nem teher, nem mondom, hogy nem okoz nehézséget, és sírok is néha, ha valami nem megy, de egyszerűen itt is ki tudom magam fejezni, és fejlődésre is képes vagyok. Tapasztalatot szerezve leszek egyre jobb és hatékonyabb. Nem mellesleg szeretem a rendet, és tenni is nagyon szeretek érte. Azt meg kell jegyeznem, hogy ezt sokan szeretik bennem, de néha össze is tudunk veszni :) akik hasonlóan vannak ezzel, azok megértik :)

4. *önritkával rendelkezem -néha túlságosan is, de jó dolognak tartom, mert a legtöbb embernek kívánom, hogy nézzen már tükörbe. Sajnos nagyon sokan egyszerűen képtelenek arra, hogy kicsit elemezzék magukat odabenn is, de sokan kívül sincsenek rendben. Fontos dolog jóban vagy nem jóban lenni magunkkal, de mindenképp foglalkozni, és tisztában lenni magunkkal. Többek közt azért is, hogy tudjunk válaszolni ezekre a feltett kérdésekre.
    *aktív szereplője vagyok az életemnek -ez alatt azt értem, hogy minden cselekedetemnek oka van, igyekszem mindent végig gondolni, és nem igazán vannak üresjáratok, már ha érted mire gondolok.

5. *mert nem állok be a sorba -egyszerűen képtelen vagyok szeretni azt, amit a nagy többség szeret, vagy  szeretni a divatot akár. Nem megy. Mindent magam miatt szeretek. A divat nálam el sem fér. De így vagyok a véleménnyilvánítással is... ez elég hosszadalmas lenne, és oldalakat tudnék írni róla.

6. *amikor önmagam lehetek -és ide rengeteg minden tartozik. Például a gyerekek közt nekem olyan lenni, mint... nem is tudom. Az az egyik helyzet, amikor a legjobban ki tudom magamat fejezni. De másik ilyen hely vagy helyzet, amikor vízparton vagyok. Az az egyik legnagyobb lelki felszabadulásom helye. Említésre méltó hely maga a Természet is, ami teljesen átjár engem minden gyönyörében, formájában. A legtöbb esetben szinte meztelen szaladgálnék, hozzáérnék mindenhez, és érezném, ahogy összefonódik a lelkem a Természet erejével. Érezni a friss levegőt, a kegyetlen igazságot és békét egyszerre. Amikor szembesülök a világgal és a Világgal. Értesz? Amikor nem kell megfelelned, csak létezned, érezned. Szinte nem lenne elég egy élet, hogy elmondhassam mit is érzek ezzel kapcsolatban. Néha kívánom, hogy láss a szememmel, és érezz a lelkemmel.

7. *képes vagyok változni -nem vagyok földhözragadt és szűk látókörű. Képes vagyok befogadni az újat, a kritikát, a lehetőségét a változásnak és az újnak. Részemről ez a fejlődés, amire igenis képes vagyok, és pozitívnak vélem.
    *új helyzeteben megállni a helyem -de mindig szükségem van valamire, amibe bele tudok kapaszkodni.

8. *mert hozzám fordulhatnak bármivel -ez alatt azt értem, hogy nincs olyan téma, amiről velem ne lehetne beszélgetni, és ne próbálnék meg segítséget, de támaszt mindenképp nyújtani. Tapasztalásom és emlékeim szerint, nem volt eddig olyan ember, aki úgy ment volna el tőlem, hogy "Kösz a semmit.". Képtelen vagyok semmit adni, már ha érted mire gondolok. Nem tudom, hogy ez mennyire hangzik nagyképűen, de valahogy ez mindig is ment. Nem ítélkezem, hanem foglalkozom velük. Nem csak a problémával, hanem az emberekkel is.

9. Eléggé nehezen fogadom. Leginkább zavarba jövök, vagy egyszerűen sokszor el sem hiszem. Mostanság azonban egyre többször előfordul, hogy elfogadom, és őszintén visszabókolok, miután megköszöntem.

10. Kicsit fáj a fejem, de ez a feladat már kb 10 óra óta témában van. Tehát... most 12.31 van. Gondolkozom többféle dolgon is. Magamon is, másokon is, a jövőmön, azon, hogy kivel milyen is a kapcsolatom, de alapjába véve nem vagyok rosszul.

11. Most már blogolok, eddig pedig hagytam magam átadni a a rossz érzéseknek és még mélyebbre süllyedtem.

Sokan tudjuk.. (magyarföldre mozgalom)

...de inkább nem foglalkozunk vele.

Kedves olvasó!

Ugye te is láttál már telefonreklámot? Hát persze, hogy láttál. Naponta, csatornánként körülbelül 20 telefonreklámot adnak le a TV-ben, és akkor még szépítettem.Láttál-e telefont nulla forintért reklámozni? Persze hogy láttál, feltéve ha nézel TV-t vagy néha-néha jársz-kelsz a városod utcáin, mivel mindenhol ilyet reklámoznak.Van-e ilyen a családodban? Hogyne lenne, mivel minden családban mindenkinek van legalább 1 telefonja, több mint valószínű, hogy az egyik az reklámalany (mármint a telefon). Ezért is szeretném, ha kicsit jobban feltúrnánk a témát és néhány dolog tisztázódhatna, habár mérget vennék rá, hogy mindenki tudja és érti ezeket a dolgokat.Ismered-e a pénzorientált gazdaság működési elvét? Persze, profitmaximalizálás. Amikor legyártanak egy telefont, annak vannak anyagköltségei. Van összeszerelési és legyártási költsége. Van programozási költsége. Van a hívások biztosításának költsége, műholdak vagy adótornyok finanszírozása. Vannak reklámköltségek. Végül, a vállalat (cég) vezetői kapnak pénzt, ez is egyfajta "költség", amit meg kell fizetni (nekünk, vásárlóknak), ezt nevezzük profitnak.Létezik-e olyan nagyvállalat, telefongyártó cég ami nem termel profitot? Persze hogy nem, különben nem érné meg. Tehát, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy tényleg nulla forint az a telefon? Nyilván nem, megfizetjük.
Ilyenkor kell elgondolkozni, hogy vajon tényleg jobbak-e a márkás cuccok a többinél, és hogy mi az ami megkülönbözteti őket.
Mindez nem okoskodás, én tudom és hiszem, hogy ez a kép mindenkinek, külső segítség nélkül összeállt. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor szólnak hozzád, és megkérdezik, hogy milyen telefonod van, miért vetted, stb., ne az legyen a válaszod hogy azért vetted mert 0 forint volt! Vegyed meg azért mert nincs épp és kell egy, vagy neked három kell és még csak kettő van, de töröljük ki a fejből hogyha olcsóbb valami akkor jobban járunk. És itt a csavar! A telefon volt látszólag a téma és a példa, de ez az összes termékre érvényes, amiért pénzzel fizetsz! 

Szóval ne vegyünk patiszont mert ötven forinttal olcsóbb. Vegyük meg azért, mert rántott patiszont akarunk enni vacsorára.


És a lényeg...

Vegyük meg azért, mert szükségünk van rá, és ne azért, mert azt hisszük jól járunk. Ebbe a csapdába születtünk...de jön az idő és mindent lerombol...a csapdát elsőnek...

After a long time

Nem kérek elnézést, csak mondom, amit akit érdekel, tudja, hogy régen írtam. Eléggé zsúfoltak voltak a napjaim, és őszintén szólva már nagyon gyűlt bennem a mondanivaló. Őrlődtem, volt sok jó napom is, persze fűszerezve mindennel, amit csak el tudsz képzelni. Gondolkodtam a családalapításon, gondolkodtam azon, mi az a család, hol vannak a nagyszüleim és milyen szerep van nekik szánva, no de milyen szerepet is töltenek be az életemben...szeretnék elmenni körömöshöz, fodrászhoz, de jövőhéttől kezelésekre kell járnom. Ismét idő és pénz, de érdemes adni ezért. Ugye?! Ezen is gondolkodtam, hiszen az egészségemről van szó, amit ugye nem lehet pénzért venni (?). Franc se tudja, hogy mi is a helyzet pontosan, röviden és tömören. Nem tudok most rövid, tömör lenni. Remélem érted.
Nem túlzás: minden nap történik velem valami, amiből tanulok. Szóval lényegében felfoghatnám pozitívan is, de egy-egy ilyen 'lecke' teljesen le tud meríteni. Igazából annyi mindent szerettem volna mondani, hogy hirtelen nem is tudom hol, vagy hogyan kezdjem.

El vagyok merülve egy projektben, amibe nem rég fogtam bele. (Najó, valójában kb. egy hónapja, és nem tudom, hogy ez sok idő-e vagy nem. Nekem nem.) Nagyobb fába ütöttem a fejszémet, mint gondoltam. Végtére is sikerülni fog, tudom, de néha azért elég nehhézzé tud válni. Főleg azért is, mert mindenki azt mondja, ha valamit nagyon akarok, akkor azt el fogom tudni érni. Annyira érdekes, de tényleg. Folyton folyvást falba ütközik az ember, és egy idő után azért joggal hiheti azt, hogy kibaszás az egész. Nem?
Így volt ez most is. Nem véletlen, de találkoztam egy csodálatos emberrel. Egyszerűen első pillantásra éreztem, hogy nagy ember, és nagy dolgokra képes. Mint utólag kiderült, így is van. Összehozott bennünket a sors. Beszélgetni kezdtünk, és hasonló véleménnyel bírtunk egymásról. Csodás, akkor beszélek neki a projekt ötetemről. Teljes mértékig támogatott. Rengeteget beszéltünk róla, sokat segített már azzal is, hogy pusztán meghallgatott és ötletelt. Aztán azt merte mondani, hogy EZT AZ ÁLMOMAT MEGVALÓSÍTJUK. Mondok én neked valamit. Ezzel a mondattal szöget ütött a fejembe, és teljesen biztos voltam a dolgomban. Elszánt és magabiztos voltam. Tettem-vettem, izgultam lefekvéskor, hogy mennyire csodálatos dolgot fogunk véghez vinni.. Áldottam az eget, hogy összehozott ezzel az emberrel. Thomas sugározza azt az erőt, amit sokszor csak elképzelek, hogy létezik, tudod?!

Túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon örülök neki.

Néha azonban olyan dolgok történnek, amik ismét kiváltják belőlem az érzést, amit oly rég éreztem már, nem is vagyok rá büszke. Újra felmerül bennem a kérdés, hogy miért is születtem erre a világra, és életre ítéltnek érezem magam. Érted mit mondok? Szóval jönnek a különböző rossznál is rosszabb érzések és gondolatok. Hirtelen az jutott eszembe, hogy a projektet is képtelen leszek végig csinálni, és bűnösnek éreztem magam, hogy cserben hagyom a gyermekeket, mindazokat, akik bíznak bennem, hogy megcsinálom. Sajnáltam, hogy Thomas R. találkozott velem, mert valószínűleg csalódás vagyok most neki. Érdekelt, hogy mit gondolhat rólam. Próbáltam vele beszélni erről, de lévén, hogy a teljes kétségbeesés és zavarodottság uralkodott rajtam, így nem volt túl összeszedett a dolog, és még mélyebbre ástam magam. Na szóval ez nem egyszer fordul elő. Mindig más és más formában jelentkezik. Aztán a következő pillanatban újra elhatározott vagyok, úgy érzem, hogy a világot is megtudom váltani. Ismered ezt az érzést? Kíváncsi vagyok, hogy Te mit érzel.

Az sem könnyíti meg a dolgomat, hogy vannak körülöttem olyan emberek, akik gyűlölnek, utálnak, megvetnek, vagy a legtöbb esetben a franc sem tudja, hogy mi a bajuk velem. Megkérdezem, de a válasz a "Semmi." Ennek ellenére persze undorítóan viselkedik velem, de hát....na. Neki szabad. Szóval gyorsan felhúznak az ilyen barmok. Természetesen nem utálom, hiszen tanulok tőle, de hidd el nekem, hogy nem a szívem csücske. Szándékosan egyszer nem ártottam neki. Pusztán a létezésem gátolja őt a hibátlan működésben. Micsoda hatalmam van. Akár így is felfoghatnám. Ja... Csak a legtöbb esetben ez nem megy, hiszen én alapból nem vagyok egy egyszerű eset. Persze, lehet rám mondani, hogy gyenge vagyok, de mondok valamit: NEM VAGYOK :) Meg azt is tudom, hogy ezen én vagyok az, aki tud változtatni. Fogok is, rajta vagyok az ügyön és napról napra csak feljődöm. Azoknak, akiknek nem vagyok kedves, ez teljesen negatívan hat, csak az engem nem érdekel. Gondolom, hogy joggal. Tudom, hogy joggal.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kapok támogatást, mert kapok. Szamár, Shrek és Gombóc, no meg persze NagyMedve a kedves családjával együtt, a tőlük telhető legtöbbet adják nekem érzelmileg. Legalábbis én úgy érzem, és rohadtul jó érzés. Igen, igen. Tündérport is kapok, szóval repülni is tudok sokszor. Az időtartam a mennyiségtől függ, de minél könnyebb vagyok, annál kisebb adag tündérpor képes engem messzebb és messzebb röpíteni, vagy éppen feljebb és feljebb. Ugye értesz?! Van szemüvegem is, amin át a csodákat vagyok képes látni, és tenni értük, tudod? Néha azonban elfelejtem felvenni, de akkor ők utánam hozzák. Tudod Te, hogy ez micsoda jó érzés? Ha nem, akkor kívánom, hogy minél előbb megtudhasd.

Ilyen dolgokkal vagyok gazdagabb: Legyen szép napod, és keresd a mai napban is a csodát, még ha nagyon is pici lesz is, de ott lesz. A többit engedd el, ha nem tudod most megoldani. Minden rendben lesz, majd meglátod. Ne félj, csak higgy! :) -írta nekem Gombócka, de Thomas szószerint ugyanezt írta.
Arra az üzenetre sem szar felkapni a fejem, hogy: Kösz mindent :) -mikor öcsém egy klassz délután után köszönetet mond. Köszöni azt, hogy vagyunk egymásnak. Tudod milyen ez? Tudd meg!

                                                                     Gazdag vagyok.

Nem, nem anyagiakban, de gazdag vagyok. Jó érzés, hogy vannak ők nekem. Nem fogok tudni elégszer köszönetet mondani. Az az igazság, hogy tudják. Minden nap teszek valamit, igyekszem éreztetni velük, a tudtukra adni, hogy szeretem őket, mert SZERETEM ŐKET. A szívemmel. Horton, Szamár, NagyMedve, BigZ, Juncida, Gombóc, Bácsi... és a legjobb, akik nincsenek mellettem, nem is tudják, hogy ők is rengeteg dologgal járulnak hozzá a személyiségem fejlődéséhez és erősödéséhez, még akkor is, ha sokat sírok közben.

Sajnálatos módon nincsen lehetőségem tovább folytatni ezt a gondolatmenetet most, de ígérem, hogy folytatódik még, hiszen rengeteg, de még annál is több mondanivalóm van. Említettem a blogbejegyzés elején, hogy sok mindenen rágódtam az elmúlt napokban, amik véleményem szerint említést érdemelnek. Vagy azért, hogy ne érezd magad egyedül, vagy csak, hogy nevess egy jót, legyen mit kritizálni, legyen mivel egyet- vagy nem egyet érteni.

Addig is figyelmébe ajánlanám sokótoknak vagy mindannyiótoknak FankaDeli Kőházy Ferenc egy remek zenéjét. Sokat mond, mindent mond... Hallgasd, csámcsogj.... A zene címe a Szivárvány végén .

Kellemes napot kívánok!