White Raven

Mit gondolsz, mi jön most? Igen, a neheze. Valami, amit nem engedsz el csak úgy, mert a fonalkák oda-vissza szövődtek. Kibogozhatatlan, átláthatatlan. Melyik a jobb? Egyben, kifűzetlen elszaggatni, vagy szálanként, végigvezetve az utat, a kezdetét és végét a szálaknak? Egyesével. Melyik a jobb, melyik fáj jobban? Melyik segít gyorsabban, melyik a hatékonyabb? Van ötleted?

Itt egy holló. Fehér. Csillog a tolla. A szél nem tudja borzolni. Annyira apró, törékeny testéhez tapad, zárt alkotva, hogy erősebbnek hat, mint a legerősebb fém. Nézd őt. Árad belőle az energia. A lehetőség. Az álomszerűség.

-Mondd! Mit akarsz tőlem? Mi a célod velem? Mit gondolsz, mi a Végeztem? Látod mi van nekem megírva? Mit tegyek? Látsz engem?

-Hogyne látnám.... Magad legnagyobb ellensége vagy, amből a legnagyobb káosz és barátság születhet. Döntés kérdése. 

-De ki barátja lehetek és kinek okozom a káoszt??? 

-Magadnak. 

-Ennyi? Ennyit mondasz nekem, itt hagysz ezzel? Magamra hagysz? 

-Igen. Másra nem hagyhatlak.

Égszínkék és fekete minden. Köd van. Keresd meg a tisztást, vagy addig menj amíg el nem múlik a köd, de meg ne állj. Rejtőzz! Harcolj! Maradj csendben, mássz fára, de ne állj meg.

Hallod a szárnyainak csapkodását? Figyel Téged. Haladj vele, előtte. Ne állj meg!

-Fáj?

-Fáj!

-Nem baj. 

És csak repül tovább... Még. Veled. Feletted.