Szia Kicsikém!
Érzem, hogy nehéz neked, hogy nagy feladatok előtt állsz és egyedül érzed magad. Látom, hogy megtört a lelked, tanácstalan, bizonytalan vagy. Nem hagylak magadra! Bízhatsz bennem. Itt leszek neked, mert nem érdemled, hogy értéktelennek érezd magad és semminek. Értékes, csodaszép lelkű, vicces vagy. Szeretem a humorod , az illatod. Szeretem, hogy még az illatodról is tudsz viccelni. Nagyon szép az érzés, ami lelkemet simogatja, amikor rád gondolhatok és a szeretetedre. A bőröd tapintása olyan, mint a legselymesebb felhő és az érzés, amit okoz, az felér a mennyek országával.
Kérlek, ne érezd egyedül magad, ne mondd nekem, hogy magányos vagy, amikor minden erőmmel azon vagyok, hogy te boldog és elégedett légy. Csak úgy, ahogy engeded, de igyekszem, kérlek bízz bennem.
Néha úgy érzem, el akarod ezt venni tőlem, talán el is fogod. Sokszor simogatja ennek a szele a vállamat és sírdogáló orcámat, de aztán rám nézel, megcsókolsz és nem félek. Kérlek, te is vigyázz rám.
Kérlek és könyörgöm, mert ez szerelem. Szerelmes a szívem, a szemem. Érzem, hogy akarom, szeretem ezt az érzést: Téged. Becsomagolódtam egy végtelenül meleg, kellemesen világos buborékba, ami csak olyan színekben pompázik most, amilyen nekem tetszik. Ott van a kezedben a tű, ami kilyukaszthatja és a földre hullok, de kérlek, ne! Te építetted körém ezt a színes gyönyört, jogodban áll megfosztani tőle, de úgy szeretem, szeretlek.
Nem engedném senkinek, így sem engedem, akinek csak tudom, hogy bántson téged. A szélnek is csak a táncot engedném, azt hogy csípje a szemed, azt már bizony nem. Karomba fonnálak legvédtelenebb pillanataidban, és sosem engednélek el, míg te azt nem kéred. Bízhatsz bennem. Itt vagyok neked.
A kólád buborékja is csak én lennék, ami úgy csíp, ahogy jól esik. Tudod miért mondom ezeket? Úgy szeretném, ha tudnád. Annyira szeretném minden nap megmutatni ezt neked.
Ne félj, nem vagy egyedül. Sosem. Úgy érzem, barátra leltem, igazi barátra. Biztonságra is, ami olykor inog...Te a tied ne inogjon, mert én nem hagylak veszni.
Fáj az ujjad? Meséld el nekem! Rosszat álmodtál? Meséld el nekem! Klassz napod volt? Itt vagyok, veled örülök.
"Ha bánt a világ, kérlek, meséld el, itt vagyok!
Nem baj, ha mások szavadra süketek, vakok
Szemedet ne csukd le, nem baj ha látni engeded
Oszd meg velem kérlek, azt is amit féltesz. Mindened...
Ha zavar a zaj, baj, hogy nyüzsög a világ,
Borulj két karomba. Itt vagyok. Én majd figyelek rád.
És amíg édesen alszol, elűzöm a bánatod,
Csak nyugodtan, pihenj meg, a többit jobb ha rám hagyod.
Ha szíved éhes valami forró lázra, velem csillapíthatod
Meleg ágya leszek én annak az éhségnek, ha hagyod
S ha attól félnél, hogy nem igaz, hogy szavak csupán ezek,
Hát tudd meg, hogy végem.
Hogy már csak benned létezek."
Érzem, hogy nehéz neked, hogy nagy feladatok előtt állsz és egyedül érzed magad. Látom, hogy megtört a lelked, tanácstalan, bizonytalan vagy. Nem hagylak magadra! Bízhatsz bennem. Itt leszek neked, mert nem érdemled, hogy értéktelennek érezd magad és semminek. Értékes, csodaszép lelkű, vicces vagy. Szeretem a humorod , az illatod. Szeretem, hogy még az illatodról is tudsz viccelni. Nagyon szép az érzés, ami lelkemet simogatja, amikor rád gondolhatok és a szeretetedre. A bőröd tapintása olyan, mint a legselymesebb felhő és az érzés, amit okoz, az felér a mennyek országával.
Kérlek, ne érezd egyedül magad, ne mondd nekem, hogy magányos vagy, amikor minden erőmmel azon vagyok, hogy te boldog és elégedett légy. Csak úgy, ahogy engeded, de igyekszem, kérlek bízz bennem.
Néha úgy érzem, el akarod ezt venni tőlem, talán el is fogod. Sokszor simogatja ennek a szele a vállamat és sírdogáló orcámat, de aztán rám nézel, megcsókolsz és nem félek. Kérlek, te is vigyázz rám.
Kérlek és könyörgöm, mert ez szerelem. Szerelmes a szívem, a szemem. Érzem, hogy akarom, szeretem ezt az érzést: Téged. Becsomagolódtam egy végtelenül meleg, kellemesen világos buborékba, ami csak olyan színekben pompázik most, amilyen nekem tetszik. Ott van a kezedben a tű, ami kilyukaszthatja és a földre hullok, de kérlek, ne! Te építetted körém ezt a színes gyönyört, jogodban áll megfosztani tőle, de úgy szeretem, szeretlek.
Nem engedném senkinek, így sem engedem, akinek csak tudom, hogy bántson téged. A szélnek is csak a táncot engedném, azt hogy csípje a szemed, azt már bizony nem. Karomba fonnálak legvédtelenebb pillanataidban, és sosem engednélek el, míg te azt nem kéred. Bízhatsz bennem. Itt vagyok neked.
A kólád buborékja is csak én lennék, ami úgy csíp, ahogy jól esik. Tudod miért mondom ezeket? Úgy szeretném, ha tudnád. Annyira szeretném minden nap megmutatni ezt neked.
Ne félj, nem vagy egyedül. Sosem. Úgy érzem, barátra leltem, igazi barátra. Biztonságra is, ami olykor inog...Te a tied ne inogjon, mert én nem hagylak veszni.
Fáj az ujjad? Meséld el nekem! Rosszat álmodtál? Meséld el nekem! Klassz napod volt? Itt vagyok, veled örülök.
"Ha bánt a világ, kérlek, meséld el, itt vagyok!
Nem baj, ha mások szavadra süketek, vakok
Szemedet ne csukd le, nem baj ha látni engeded
Oszd meg velem kérlek, azt is amit féltesz. Mindened...
Ha zavar a zaj, baj, hogy nyüzsög a világ,
Borulj két karomba. Itt vagyok. Én majd figyelek rád.
És amíg édesen alszol, elűzöm a bánatod,
Csak nyugodtan, pihenj meg, a többit jobb ha rám hagyod.
Ha szíved éhes valami forró lázra, velem csillapíthatod
Meleg ágya leszek én annak az éhségnek, ha hagyod
S ha attól félnél, hogy nem igaz, hogy szavak csupán ezek,
Hát tudd meg, hogy végem.
Hogy már csak benned létezek."
(Agárdi Zsóka)
Hiányzol!
Hiányzol!
No comments:
Post a Comment