Tudom, rá kell jönnöm, el kell fogadnom, hogy nem az vagyok Neked, akinek hittem magam. Neked sem az vagyok, na meg Neked sem... Igen, tudom. Nem azt mondom, hogy nem fáj, hanem azt, hogy tudom.
Volt egy kör, mondhatni egy buborék, ami színes volt, a magasba repített, amiben hittem, amiről tudtam, hogy törékeny, de mindannyian óvjuk. Ez már nincs, és nem is óvta mindenki. Ha egy valaki megunja ápolni, ha keletkezik egy lyuk, akkor nincs többé. Tudjuk mind. Mocsok egy dolog ez.
Elmondom, mi történik.
A powerofsilence.co is sokat beszél erről, sokat olvasom. Olvasd bátran te is, ha szeretnél más szemszögből is látni ezt-azt. Ne vessz el, csak meríts. Tudod... Angol oldal, de fordítani is egész jól lehet. Ha pedig nem okoz gondot a nyelv, teljesen jól érthető. Főleg, amikor érzed is, nem csak érted.
Végülis a cikk, ami valaki őszinte szavait tartalmazza, egy olyan kapcsolatot zár le, ami a legnagyobb szenvedéllyel tette őt boldoggá, és zúzta szét a lelkét. Amibe kapaszkodott, de végül nem volt mibe, illetve kibe.
"Azt mondtad, szeretsz, hogy teszel értem, értünk. Én hittem, és vártam. Arra lettem figyelmes, hogy a szavak mellé tettek nem társulnak, nem vagy mellettem. Nincs társam, nincs kibe kapaszkodnom. (...) Vártam, hosszú ideig, hogy megértsem a sz*rodat, és együtt megoldjuk."
Igen, ilyenkor az ember egyre csak reménykedik, fárad, nem tudja mit tegyen. A próbálkozás ilyenkor inkább kétségbeesés. Van azonban a pillanat, amikor már annyira fáj, annyira sokat sírtál, hogy ha van benned az a kis mustármagnyi hit és erő, akkor megszólal egy kis hang, hogy "ELÉG!"
Mondhatta neked előtte a legjobb barátnőd is, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy tönkre mész, hogy kifordulsz önmagadból, hogy nem ismernek rád... Te egyre csak lejjebb lettél, de nem hagytad magad. Igaz? Mondhatta neked a legjobb haverod, hogy "HÉJ! Ez a csaj kikészít, lenyúzza rólad az utolsó bőrt is, Haver!" Te csak szeretted, és nézted a formás kis fenekét, a vékony kis ujjait, a száját, ahogy remeg, amikor zavarban van, és meg akar csókolni. Szerelmes vagy. Mondhatta neked a testvéred, hogy "Ne bőgj már ennyit! Ha nem szeretnéd, elverném, mint a szart." Te akkor is vártad a suli előtt, hogy menjen, és mosolyogjon rád. Hiába az osztálytársaidat méregette, hiába nem volt jó neki a hajad, a ruháid. Vártad őt. Hiába mondta neked bárki, hogy tönkre tesz. Mindenki látott rajtad valamit. Sokan láttak kívülről, hogy rosszul vagy, hogy szenvedsz. Hogy nem azt adod nekik, amit eddig. A te szíved és agyad, még nem állt készen. Igaz?
Csetelt Kittivel -tetszett neki a teste. Összevesztetek, és minimum 27 olyan csaj képét kedvelte, akikről eddig azt mondta, hogy nem tetszenek neki. Felhívta Adriennt. Együtt bulizott Evelinnel. Nem volt veled, amikor a Mamád elment. Kiabált, amikor rohamod volt. Azt mondta mindig veled lesz, de ő mégis eltűnt 2 napra ... 4-re is, pedig azt mondta: "Csíplek Sajtkukac, azt hiszed viccelek?" -és tudod, hogy ilyet nem mond csak úgy, de mindig magadra hagy. Úgy szereted, úgy vágyod őt, mégis egyedül hagy. Szerinte nem, de igen.
Elszerencsejátékozta a félre tett pénzeteket, mikor te már babával ajándékoztad volna. Nem ment el veled a vizsgálatra, amitől annyira féltél. Remegett a lábad, a gyomrod.
Megivott még egy sört a haverokkal, és verekedett. Randizott egy egyenruhással. Randizott a legjobb barátoddal. Nem ért rá, mikor be kellett feküdnöd a kórházba. Azt mondta, nem engedik haza a katonaságtól, de te szaladva a beteg rokonodhoz, ott láttad csókolózni egy idegen nővel a főutcán. Igaz? És ott sírtál, ahol nem szégyellted annyira. Így van? Kiabált, mert nem bízol benne. Vagdalózótt, hogy te vagy a hibás, hogy ez nem igaz, de különben is, te sem csinálod jól ezt és azt. Igaz? Te pedig sírtál, kereste a válaszokat, megpróbáltad máshogy. Ő is. Hiszen vitt reggelit. Megvette a kedvenc reppered előadására a jegyeket. Elvitt haza autóval, és még huncutkodtatok is. Dehát ő orálisan is kielégített, pedig azt a lányok nem is szeretik. Ugye? Minden volt. Különben pedig minden alkalommal elmondta, hogy akkor legyen végleg vége. Igaz, hogy tegnap még a mindene voltál. Haza jött érted 2 hetente Svájcból, de közben összeköltözni nem akart. Vett Neked egy laptopot, de nem tudott 2 napot kikérni szabinak, amikor te is otthon vagy. Volt, hogy valakiért a házát eladta, de érted nem ment el 90 km-t a vasútra, mert nem szerette az apád.
Azt mondta, ez nem megy. Maradjatok jóban, de közben nem mehettél senkivel sehova, otthon sírtál magzat pózban. Akkor azért kaptál. Aztán elmentél egy kólára, és azonnal elméletek születtek: Ő nem fontos neked, megcsaltad, mindenki fontosabb neked.
Sírtál. Vagy elmentél a haverokkal elszívni egy füves cigit, és csajokat nézegettél az instagramon, együtt röhögtetek. Mégis azon agyaltál, miért vagy te mindig rossz, miért nem vagy neki sose jó. Nem tudtad, mit tegyél. Mindig így le tud rólad mondani? Aztán azt hiszi, csak úgy visszatáncolhat, amikor megjárod a poklok poklát? Ha pedig te ilyenkor nem vagy a legkedvesebb, a legédesebb, nem várod virággal a kezedben, vagy nem borulsz a nyakába, akkor azonnal folytatódik a rossz, a csapkolódzás. Igaz? Úgy bizony. Te meg ott állsz mellette a Hondáddal, és azon gondolkozol, megállj-e mondjuk úgy a Föld magjáig, vagy maradj ott, és hallgasd, amit a fejedhez vágnak, és még mindig nem érted. Csókolta a szádat, markolta a feneked, tartott téged a tenyerén, érezted, hogy Ő a Minden. Igaz? Elment napokra, semmit nem tudtál felőle, majd megkérdezte egy emailben, hogy "mi a helyzet, hogy vagy?" Te nem mosolyogtál, neki ez nem tetszett, nem érti mi a bajod, akkor hagyjad békén. És csendben is hagy. Mert neki....ENNYI...
Hosszú harcok, hosszú hónapok, de évek után is akár, hoztál egy más minőségű döntést.
"Ennyi, befejeztem. Tudom, hogy ez fájni fog nekem, de befejeztem. El kell, hogy engedjelek, mert nem tehetem ezt magammal többé. Nem túráztathatom magam, hogy egy négyszögű tárgyat dugdossak egy kerek lyukba. Elég volt abból, hogy azt hiszed, ki be járkálhatsz az életemben. Elmehetsz, így döntöttél, de nincs többé visszaút. Attól függetlenül, hogy szeretlek, megtanultam szeretni magamat is, ami nélkül nem működhet semmi -ez valami, amit már hosszú ideje elfelejtettem megtenni."
Ha nem szereted magad, nem szerethetsz igazán másokat, nem tudsz őszintén adni. Tiszteld saját magad, és tisztelhetsz másokat is. Az energia örök, és forognia kell. Adni olyan jó, és olyan...felemelő. Én mindig adtam, adtam, adtam. Persze, ezt kimondva is önzőnek gondolom magam, hiszen te valószínűleg ugyanezt érzed. Éppen ezért is veszekszünk mindig, nem igaz? Ez hosszadalmas, fárasztó, kimerítő procedúra. Mire felismeri az ember, hogy hagynia kell a másikat elmenni, akármennyire is, azt érzi, szereti. " NEM VÉREZHETEK TOVÁBB. NEM BÁNTHATNAK TOVÁBB. NEM MEGY." Lehet, hogy nem vertek meg, nem löktek autó elé, de a bántás alatt nem csak ezeket a dolgokat érthetjük. Hanem azt is, hogy miután legforróbbab csókol, képes napokig nem beszélni veled, aztán újra ráér, és onnan kell folytatni, ahol abbahagyta. Neked pedig 3 napig azon járt az eszed, mekkora csődtömeg vagy, hova menekülj a fájdalmad és zavarodottságod elől. Becsapva érzed magad. Hiszen, amikor ezek az emberek azt mondják szeretnek, az valamelyest igaz is. Csak sok esetben magukat jobban, és inkább azt, amit kapnak. Nehezen vallják be, vagy egyáltalán nem, hogy ez nem mehet így tovább, ha neked rossz.
Van, hogy elveszíted magad, miközben szeretsz valakit. Pedig nem....Meg kell találnod magad, és úgy tűnik, hogy ehhez ezt a lépést meg kell hozni. Ugyanis látnod kell, be kell látnod, hogy valaha egy cserfes, virulós, vicces, nyitott lány voltál. Egy vagány, nagyszájú, csipkelődős, optimista, akadályokat ritkán ismerő srác voltál. Nevettetek együtt sokat, mindent őszintén éltél mg. Abban nem volt hazugság. Mindened odaadtad. Emlékszem. Láttam a mosolyod a szalagavatós képen. Ahogy ölelted, és büszkén álltál az oldalán... A szemed mosolygott. És most valaki olyanná váltál, aki alig mosolyog, mindenkivel bizalmatlan, és nem enged magához közel senkit. Bizony... Aki szenved, mert magányos, de ő csak ezt akarja. Sehogy máshogy.
És azt mondom, ne érdekeljen meddig tart. Találd meg magad újra!
Elengedni valakit, akit szeretsz, piszkosul nehéz. Bele halsz. Bele. Valószínűleg nem csak egyszer. De valójában felfedezni azt, hogy el kell engedni, mert mondjuk ő sosem szeretett téged annyira, vagy úgy, ahogy te azt megérdemelnéd... Na, az... Az se semmi. És ezt kiterjeszthetem barátságoknak hitt kapcsolatokra is. Biztos neked is eszedbe jut egy azonnal.
Hallom, ahogy kérdezed: "Megérdemlem, hogy szeressenek?" -IGEN! Megérdemled. Megérdemled, hogy boldog légy. Hidd el nekem. Ezt érezned kell. Azt, hogy valaki higgyen benned. Hogy valakinek a legfontosabb legyél. Akkor is megöleljen, ha te hisztizel, ha fáj... És egy pillanat alatt elmúljon ezért minden gondod. Hogy előfordulhasson veled az, amikor Ő tudja, hogy mi jó Neked, mielőtt te azt elmondanád... Valakit, akinek a szerelmében nem kételkedsz, Aki felől nyugodt lehetsz. Akinek nem az a legfontosabb, hogy az összes pénz az övé legyen. Akinek nem csak a szex jó veled. Aki nem csak mások előtt dicsekszik veled. Aki nem csak partikba akar veled járni, vagy aki nem csak azt akarja, hogy hurcold a seggét.!!!!!!! Akinek nem csak akkor kellesz, ha nincs ott a felesége, akit nem szeret már. Aki nem csak akkor vágyik rád, amikor a munkahelyen épp van 2 szabad perc, de ha ott van Ingrid, akkor meg ő kell neki...
Sokan hiszik, hogy csak mert szereted a másikat, ha nem működik, ha szenvedsz, akkor bizony benne kell maradni a kapcsolatban. Nem. Van olyan, hogy próbálod megoldani, nem egyszer....És mégsem megy. Keresed az okokat a maradásra, de nem tudod, csak azt, hogy szereted. A másik oldal viszont nagyon hosszú. Azt hisszük, a szerelem, a szeretetünk elég ahhoz, hogy elfeledtesse az összes rosszat, a fájdalmat, ami ellenünk irányult. Sajnos ez nem igaz.
Úgy hiszem, ha valakit igazán szeretsz, és sajnos mégis száz okot találsz arra, hogy menni kell, akkor -VAN ERŐD A LEGKEGYESEBB, LEGBÉKÉSEBB TÁVOZÁSHOZ.
Egy kapcsolat, amelyben a felek már egymást rombolják, az egészségtelen, és hatalmas károkat okozhat. Van az a szenvedély, ami már nem pozitívan hat rád. Ha nem inspirál, ha nem visz előre, ha már nem lehetsz az, aki lenni szeretnél, ha nem ragyoghatsz, akkor bármennyire is fáj... Ha lerombolva érzed magad, míg ő moslyog vagy érdektelen... Amíg másra van ideje, mikor te csak rá vágytál, de neked nem elérhető.... Menni kell. Hogy megmentsd őt is, és magadat is. Ő nem gondol rád, azt hiszi igen, de nem. Ettől függetlenül neked gondolnod kell magadra! És bízz bennem, rendben leszel. Tudom, hogy megtalálod a módját. Vagy így, vagy úgy.
És egy utolsó szösszenet:
"Szeress, mikor készen állsz, ne akkor, amikor magányos vagy!" - mondtad neki, tudom, hogy úgy érzed, csak időtöltés vagy. Ő pedig kissé duzzogva azt mondta: hát ezt képzeled te rólam? Akkor nem kell beszélnünk. - te pedig összerezzenve nemet mondtál, mert nem akartad elveszíteni. Igazából most sem akarod, de..
Azt mondta, ez nem megy. Maradjatok jóban, de közben nem mehettél senkivel sehova, otthon sírtál magzat pózban. Akkor azért kaptál. Aztán elmentél egy kólára, és azonnal elméletek születtek: Ő nem fontos neked, megcsaltad, mindenki fontosabb neked.
Sírtál. Vagy elmentél a haverokkal elszívni egy füves cigit, és csajokat nézegettél az instagramon, együtt röhögtetek. Mégis azon agyaltál, miért vagy te mindig rossz, miért nem vagy neki sose jó. Nem tudtad, mit tegyél. Mindig így le tud rólad mondani? Aztán azt hiszi, csak úgy visszatáncolhat, amikor megjárod a poklok poklát? Ha pedig te ilyenkor nem vagy a legkedvesebb, a legédesebb, nem várod virággal a kezedben, vagy nem borulsz a nyakába, akkor azonnal folytatódik a rossz, a csapkolódzás. Igaz? Úgy bizony. Te meg ott állsz mellette a Hondáddal, és azon gondolkozol, megállj-e mondjuk úgy a Föld magjáig, vagy maradj ott, és hallgasd, amit a fejedhez vágnak, és még mindig nem érted. Csókolta a szádat, markolta a feneked, tartott téged a tenyerén, érezted, hogy Ő a Minden. Igaz? Elment napokra, semmit nem tudtál felőle, majd megkérdezte egy emailben, hogy "mi a helyzet, hogy vagy?" Te nem mosolyogtál, neki ez nem tetszett, nem érti mi a bajod, akkor hagyjad békén. És csendben is hagy. Mert neki....ENNYI...
Hosszú harcok, hosszú hónapok, de évek után is akár, hoztál egy más minőségű döntést.
"Ennyi, befejeztem. Tudom, hogy ez fájni fog nekem, de befejeztem. El kell, hogy engedjelek, mert nem tehetem ezt magammal többé. Nem túráztathatom magam, hogy egy négyszögű tárgyat dugdossak egy kerek lyukba. Elég volt abból, hogy azt hiszed, ki be járkálhatsz az életemben. Elmehetsz, így döntöttél, de nincs többé visszaút. Attól függetlenül, hogy szeretlek, megtanultam szeretni magamat is, ami nélkül nem működhet semmi -ez valami, amit már hosszú ideje elfelejtettem megtenni."
Ha nem szereted magad, nem szerethetsz igazán másokat, nem tudsz őszintén adni. Tiszteld saját magad, és tisztelhetsz másokat is. Az energia örök, és forognia kell. Adni olyan jó, és olyan...felemelő. Én mindig adtam, adtam, adtam. Persze, ezt kimondva is önzőnek gondolom magam, hiszen te valószínűleg ugyanezt érzed. Éppen ezért is veszekszünk mindig, nem igaz? Ez hosszadalmas, fárasztó, kimerítő procedúra. Mire felismeri az ember, hogy hagynia kell a másikat elmenni, akármennyire is, azt érzi, szereti. " NEM VÉREZHETEK TOVÁBB. NEM BÁNTHATNAK TOVÁBB. NEM MEGY." Lehet, hogy nem vertek meg, nem löktek autó elé, de a bántás alatt nem csak ezeket a dolgokat érthetjük. Hanem azt is, hogy miután legforróbbab csókol, képes napokig nem beszélni veled, aztán újra ráér, és onnan kell folytatni, ahol abbahagyta. Neked pedig 3 napig azon járt az eszed, mekkora csődtömeg vagy, hova menekülj a fájdalmad és zavarodottságod elől. Becsapva érzed magad. Hiszen, amikor ezek az emberek azt mondják szeretnek, az valamelyest igaz is. Csak sok esetben magukat jobban, és inkább azt, amit kapnak. Nehezen vallják be, vagy egyáltalán nem, hogy ez nem mehet így tovább, ha neked rossz.
Van, hogy elveszíted magad, miközben szeretsz valakit. Pedig nem....Meg kell találnod magad, és úgy tűnik, hogy ehhez ezt a lépést meg kell hozni. Ugyanis látnod kell, be kell látnod, hogy valaha egy cserfes, virulós, vicces, nyitott lány voltál. Egy vagány, nagyszájú, csipkelődős, optimista, akadályokat ritkán ismerő srác voltál. Nevettetek együtt sokat, mindent őszintén éltél mg. Abban nem volt hazugság. Mindened odaadtad. Emlékszem. Láttam a mosolyod a szalagavatós képen. Ahogy ölelted, és büszkén álltál az oldalán... A szemed mosolygott. És most valaki olyanná váltál, aki alig mosolyog, mindenkivel bizalmatlan, és nem enged magához közel senkit. Bizony... Aki szenved, mert magányos, de ő csak ezt akarja. Sehogy máshogy.
És azt mondom, ne érdekeljen meddig tart. Találd meg magad újra!
Elengedni valakit, akit szeretsz, piszkosul nehéz. Bele halsz. Bele. Valószínűleg nem csak egyszer. De valójában felfedezni azt, hogy el kell engedni, mert mondjuk ő sosem szeretett téged annyira, vagy úgy, ahogy te azt megérdemelnéd... Na, az... Az se semmi. És ezt kiterjeszthetem barátságoknak hitt kapcsolatokra is. Biztos neked is eszedbe jut egy azonnal.
Hallom, ahogy kérdezed: "Megérdemlem, hogy szeressenek?" -IGEN! Megérdemled. Megérdemled, hogy boldog légy. Hidd el nekem. Ezt érezned kell. Azt, hogy valaki higgyen benned. Hogy valakinek a legfontosabb legyél. Akkor is megöleljen, ha te hisztizel, ha fáj... És egy pillanat alatt elmúljon ezért minden gondod. Hogy előfordulhasson veled az, amikor Ő tudja, hogy mi jó Neked, mielőtt te azt elmondanád... Valakit, akinek a szerelmében nem kételkedsz, Aki felől nyugodt lehetsz. Akinek nem az a legfontosabb, hogy az összes pénz az övé legyen. Akinek nem csak a szex jó veled. Aki nem csak mások előtt dicsekszik veled. Aki nem csak partikba akar veled járni, vagy aki nem csak azt akarja, hogy hurcold a seggét.!!!!!!! Akinek nem csak akkor kellesz, ha nincs ott a felesége, akit nem szeret már. Aki nem csak akkor vágyik rád, amikor a munkahelyen épp van 2 szabad perc, de ha ott van Ingrid, akkor meg ő kell neki...
Sokan hiszik, hogy csak mert szereted a másikat, ha nem működik, ha szenvedsz, akkor bizony benne kell maradni a kapcsolatban. Nem. Van olyan, hogy próbálod megoldani, nem egyszer....És mégsem megy. Keresed az okokat a maradásra, de nem tudod, csak azt, hogy szereted. A másik oldal viszont nagyon hosszú. Azt hisszük, a szerelem, a szeretetünk elég ahhoz, hogy elfeledtesse az összes rosszat, a fájdalmat, ami ellenünk irányult. Sajnos ez nem igaz.
Úgy hiszem, ha valakit igazán szeretsz, és sajnos mégis száz okot találsz arra, hogy menni kell, akkor -VAN ERŐD A LEGKEGYESEBB, LEGBÉKÉSEBB TÁVOZÁSHOZ.
Egy kapcsolat, amelyben a felek már egymást rombolják, az egészségtelen, és hatalmas károkat okozhat. Van az a szenvedély, ami már nem pozitívan hat rád. Ha nem inspirál, ha nem visz előre, ha már nem lehetsz az, aki lenni szeretnél, ha nem ragyoghatsz, akkor bármennyire is fáj... Ha lerombolva érzed magad, míg ő moslyog vagy érdektelen... Amíg másra van ideje, mikor te csak rá vágytál, de neked nem elérhető.... Menni kell. Hogy megmentsd őt is, és magadat is. Ő nem gondol rád, azt hiszi igen, de nem. Ettől függetlenül neked gondolnod kell magadra! És bízz bennem, rendben leszel. Tudom, hogy megtalálod a módját. Vagy így, vagy úgy.
És egy utolsó szösszenet:
"Szeress, mikor készen állsz, ne akkor, amikor magányos vagy!" - mondtad neki, tudom, hogy úgy érzed, csak időtöltés vagy. Ő pedig kissé duzzogva azt mondta: hát ezt képzeled te rólam? Akkor nem kell beszélnünk. - te pedig összerezzenve nemet mondtál, mert nem akartad elveszíteni. Igazából most sem akarod, de..
"Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni.
Akinek minden perc ajándék melletted.
Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy.
Aki gondol rád, és aki törődik veled.
Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.
Akinek minden perc ajándék melletted.
Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy.
Aki gondol rád, és aki törődik veled.
Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.
Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged. - neki sosem lesz az.
Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap.
Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted.
Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz.
Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami.
Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel..."
Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap.
Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted.
Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz.
Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami.
Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel..."
No comments:
Post a Comment