Motiváció

Nagyon sok gondolatom van már megint. Egyszerűen annyi jó, érdekes és cizellált dolgot szeretnék megosztani Veletek, hogy csak na'.

Kezdeném ott, hogy már említettem ugyan, de még mindig aktuális egy projekt, amin dolgozom jó ideje. Eddig alakulnak a dolgok, bár alakulhatnának jobban is. Erre egy ismerősöm, Thomas, azt mondaná, hogy ne legyek elégedetlen, mert, ha már egy emberen segítek, akkor is sikeres az egész. Most mondjam azt, hogy igaza van? Mert igazából igaza van. Ezt mondja a párom is. Figyelj, ha már ketten mondják, nem is akárkik, akkor miért ne hihetném el? Elhiszem. Egyszerűen csak tudom, hogy több is kihozható lenne ebből. A probléma az, hogy nem feltétlen rajtam múlik, hiszen én teszem a dolgom, mindent megteszek, amit tudok.

Tudjátok, nem volt egyszerű elkezdeni. Érdekes az is, ahogyan elkezdődött. Érdeklődtem egy lehetőség felől, nálunk ez nem létezett, majd Pjotr azt mondta, hogy csináljam magam, fogjak bele. 

"Ééén? Dehát én nem tudom, ez nagy dolog. Én erre nem vagyok képes." Majd addig kaptam ezt a 'tanácsot', amíg 'véletlenek' sorozata után megvalósult. 

Aztán közben előfordult néhányszor majdnem eltántorított az egésztől az a néhány pofon, amit közben kaptam. Majd annyira fontossá vált számomra ez a dolog, hogy nem voltam hajlandó bármi vagy bárki miatt is feladni. Most húú de hatalmas arcnak tűnhetek, hogy ezt így egyedül. De mondok valamit. Nem vagyok EGYEDÜL. Olyan emberek fogják a kezem, állnak mellettem, mögöttem, akik lehet, hogy nem is tudják mi az, amit nyújtanak. Sokkal többet adnak nekem, mint bármi ebben a sz*ros életben, érted? Semmire nem mennék nélkülük. Mondok, mondtam én köszönetet nekik, de azt mondják, hogy ezt magamnak köszönhetem, ez bennem van. Így igaz... Igazuk lehet, de ha valaki, akkor Ők azok, akik tükröt tartottak elém, és sikerült. Érted? Arra a tükörre mindig szükség van. Érezheted is magad valahogyan, de azért tükörrel teljes lehet a dolog, sokkal teljesebb.

Nos, nekem akkor szerencsém van, hogy nem csak magamban fedeztem fel csodákat, de másokban még többet. Olyan emberekben, akik közvetlenül velem éltek, mégsem láttam ezeket a dolgokat. Csak azt szeretném mondani, hogy azzal, hogy én nyíltam a világ felé, a világ is nyílt felém. Ha én adok, kapok is. Akarva-akaratlanul, ez így van rendjén. Nehéz nyitott szemmel járni. Könnyű azt mondani, hogy befogadó vagy, de valójában a legtöbb esetben ez nem igaz. Az Igazit is keressük, de nem várjuk. Érted a különbséget?

Kevés is elég, és tényleg... Nézőpont kérdése, tudod? Tanítják nekem. A lényeg mindig az, hogy ne álljon meg. Szamár mondta nekem sokat, hogy hozzam ki a legtöbbet abból, ami éppen megadatott. Hát nem igaza van neki? Dehogynem. Hajlamos vagyok leereszteni, és elkeseredni, hogy magányos vagyok. A nagy fityfenét vagyok egyedül. Tudod mi a baj? Hogy képtelen vagyok elfogadni a segítséget, az az én nagy bajom. Most, hogy felismerem, kimondom magamnak, úgy érzem, mintha én lennék Will Smith filmjéből a fuldokló. Szégyenletes, de ezt csináltam, és sokszor ezt csinálom.

Az a legbutább, aki tudja, hogy buta. Ja, vagy ez nem is így van? ;) 

Sokat tanultam az elmúlt hónapokban. Nem tudom ki mit gondol, de jelentős mértékben egyébként sem hat meg, de hatalmas személyiségfejlődésen mentem keresztül, amitől még megtudok ijedni, ha visszatekintek, hiszen ilyenkor van az ember pengeélen.

Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél. Mindenki megakarja mondani, hogy mit csinálj, mi jó Neked...Ha valamit nem tudsz, azt akarják, hogy Te se tudd. De Neked ezzel nem kell foglalkoznod. Ha van egy álmod, ne mondj le róla. Ne higgy annak, aki azt mondja, hogy nem vagy rá képes. Senkinek nem kell bizonyítanod, csak magadnak. Ha feladod, hiába a sok küzdelem. Ha mindent megteszünk a céljainkért, csatákat vívunk, akkor kinek van joga megállítani bennünket? SENKINEK. Jogod van azt tenni, amit akarsz, amiért küzdesz. Tudod?

Vannak emberek, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások mondanak. Ritka fajta. De ők azok, akik ha elindultál az utadon, emlékeztetnek, hogy ne tántoríthasson el senki a célodtól, amiért elindultál, hogy a lehetetlen nem létezik. Lehetetlen nem létezik. A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, hiszen számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint harcolni, felfedezni magukban az erőt, és felfedezni azt, hogy változtatni képes. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen múló pillanat, a lehetetlen nem létezik.

Sokan mentek át azon, amin én. Biztos vagyok benne. De olyan nincs, hogy semmi sem történik. Fogd magad, és dobd ki a szemetet. Az az, ami gátol a haladásban. Addig amíg nem hiszünk magunkban. addig nem lesz sajnos saját életünk. És nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak olyan van, hogy tett. Érted?
Sebezhetőek vagyunk, nem legyőzhetetlenek, de ettől vagyunk igazán bátrak, hogy tudjuk ezt, és ennek ellenére is cselekszünk. Fontos, hogy cselekedj! És még valami: Attól vagyunk valakik, hogy nem adjuk fel, hanem tesszük, amit szeretünk. Nem szabad azt hinnünk, hogy ez a pokol. Hihetjük, de kinek jó éjjel-nappal szenvedni, mert beletörődött, hogy nem lehet jobb? Ez nem jó, ez nem igaz! Undok egy hely, ahol élünk, nyilván. De talpon kell maradni, és tenni, küzdeni azért, amit akarunk. Mosolyt csalni az arcokra, segíteni, melegséget hozni a szívekbe, tudod? Hozzál napsütést az esős időbe. Képes vagy erre?

Volt idő, amikor nem bírtam a tükörbe nézni. Nem kevésszer, nem kevés ideig. De az életben dönteni kell. Dönthetsz úgy, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másként is. A végén annyira jó lehet mosolyogni, és megnyugodni, hogy beleadtam mindent, és megérte. Jó életem volt, megragadtam a pillanatot és a lehetőséget. Jó, persze, én nem harcolhatok helyetted, úgy, ahogy helyettem sem harcolhat senki. Ne rettegj attól, ami benned, van, mert képzeled el, hogy csak ott találhatod pedig meg... Nem máshol. CSAK MAGADBAN. 

Szokás. Igen, ezzel van a baj. Mindig legyél tisztában azzal, hogy Te vagy a felelős a tetteidért, hogy te döntesz, hogy te vagy a magad ura. Amikor nem tudod mi tévő legyél, mindig lesz valaki, aki ott lesz, hogy megmondja mit tegyél, de ne hagyd. DÖNTS, és VÁLLALD a következményeket. Nem szabad másokat hibáztatni, kérdezni, hogy ki a hibás. Ő vagy ő, vagy ő. Árnyékot keresni a gyáva ember keres. Nem vagy gyáva. Ugye nem vagy gyáva?! Ha akarsz valamit, tegyél érte. Ennyi!

Van az ember, aki cselekszik, és van aki csak beszél. Én az akarok lenni, aki cselekszik. Te melyik vagy? De nem is, hagyjuk. Tudod mi a gond a világgal? Igen, azért van, de leginkább a benne élő emberekkel. Hogy, ha valami nem sikerül, Istent szidjuk. Közben nem hiszünk benne. Aztán cselekvés helyett várunk a csodára, de közben nem hiszünk a csodákban. Igaz-e? Hol van itt a logika? Hol van itt az ésszerűség? Nincs benne. Szavahihetetlen népség... Na igen. Kövezzél meg! Van miért.

Azonban azt kell mondjam, ettől a megkövezéstől ezért a mondatomért, NEM FÉLEK.

Köszönöm Kicsiszív, hogy ez a mai blogbejegyzés miattad is megszülethetett, hiszen bearanyozod a mindennapjaim. Fogod a kezem a bajban, szeretettel fordulsz hozzám bármikor, amikor én kaktusz vagyok, legyél bárhol is. Nincsen távolság, legyőzhetetlen meg főleg nincsen. Hálás vagyok Neked. Sokat bánthatlak, mikor gombóckodom, de tényleg, én nagyon szeretlek. Csodálatos, kitartó és türelmes vagy. Remélem én is nyújtok közel ilyen nagy támaszt és biztonságot a számodra, mint Te nekem. Apum mondja mindig ezt Anyumnak: "A jobbik felem vagy, Anyus. Oldalborda nélkül mire mennék?" -you are my half better.
Gombóc, nélküled nem tartanék itt, ahol. Szeretek ez a fajta 'tünci' lenni. Az a 'tünci', aki lehet hercegnő, de harcos is, mert mindkettő oldalamat előhozzátok, simogatjátok, kéritek, szerettek. Köszönöm, Gombócka <3 Nem is mondtam még, de nem egy álmom vált valóra. Több is. Más helyeket tölt meg a levegő a bensőmben, mint eddig. Sok ajtó tárult ki, melyek számomra ismeretlenek voltak eddig, pedig bennem vannak. Ugye fura? Köszönöm!