After a long time

Nem kérek elnézést, csak mondom, amit akit érdekel, tudja, hogy régen írtam. Eléggé zsúfoltak voltak a napjaim, és őszintén szólva már nagyon gyűlt bennem a mondanivaló. Őrlődtem, volt sok jó napom is, persze fűszerezve mindennel, amit csak el tudsz képzelni. Gondolkodtam a családalapításon, gondolkodtam azon, mi az a család, hol vannak a nagyszüleim és milyen szerep van nekik szánva, no de milyen szerepet is töltenek be az életemben...szeretnék elmenni körömöshöz, fodrászhoz, de jövőhéttől kezelésekre kell járnom. Ismét idő és pénz, de érdemes adni ezért. Ugye?! Ezen is gondolkodtam, hiszen az egészségemről van szó, amit ugye nem lehet pénzért venni (?). Franc se tudja, hogy mi is a helyzet pontosan, röviden és tömören. Nem tudok most rövid, tömör lenni. Remélem érted.
Nem túlzás: minden nap történik velem valami, amiből tanulok. Szóval lényegében felfoghatnám pozitívan is, de egy-egy ilyen 'lecke' teljesen le tud meríteni. Igazából annyi mindent szerettem volna mondani, hogy hirtelen nem is tudom hol, vagy hogyan kezdjem.

El vagyok merülve egy projektben, amibe nem rég fogtam bele. (Najó, valójában kb. egy hónapja, és nem tudom, hogy ez sok idő-e vagy nem. Nekem nem.) Nagyobb fába ütöttem a fejszémet, mint gondoltam. Végtére is sikerülni fog, tudom, de néha azért elég nehhézzé tud válni. Főleg azért is, mert mindenki azt mondja, ha valamit nagyon akarok, akkor azt el fogom tudni érni. Annyira érdekes, de tényleg. Folyton folyvást falba ütközik az ember, és egy idő után azért joggal hiheti azt, hogy kibaszás az egész. Nem?
Így volt ez most is. Nem véletlen, de találkoztam egy csodálatos emberrel. Egyszerűen első pillantásra éreztem, hogy nagy ember, és nagy dolgokra képes. Mint utólag kiderült, így is van. Összehozott bennünket a sors. Beszélgetni kezdtünk, és hasonló véleménnyel bírtunk egymásról. Csodás, akkor beszélek neki a projekt ötetemről. Teljes mértékig támogatott. Rengeteget beszéltünk róla, sokat segített már azzal is, hogy pusztán meghallgatott és ötletelt. Aztán azt merte mondani, hogy EZT AZ ÁLMOMAT MEGVALÓSÍTJUK. Mondok én neked valamit. Ezzel a mondattal szöget ütött a fejembe, és teljesen biztos voltam a dolgomban. Elszánt és magabiztos voltam. Tettem-vettem, izgultam lefekvéskor, hogy mennyire csodálatos dolgot fogunk véghez vinni.. Áldottam az eget, hogy összehozott ezzel az emberrel. Thomas sugározza azt az erőt, amit sokszor csak elképzelek, hogy létezik, tudod?!

Túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon örülök neki.

Néha azonban olyan dolgok történnek, amik ismét kiváltják belőlem az érzést, amit oly rég éreztem már, nem is vagyok rá büszke. Újra felmerül bennem a kérdés, hogy miért is születtem erre a világra, és életre ítéltnek érezem magam. Érted mit mondok? Szóval jönnek a különböző rossznál is rosszabb érzések és gondolatok. Hirtelen az jutott eszembe, hogy a projektet is képtelen leszek végig csinálni, és bűnösnek éreztem magam, hogy cserben hagyom a gyermekeket, mindazokat, akik bíznak bennem, hogy megcsinálom. Sajnáltam, hogy Thomas R. találkozott velem, mert valószínűleg csalódás vagyok most neki. Érdekelt, hogy mit gondolhat rólam. Próbáltam vele beszélni erről, de lévén, hogy a teljes kétségbeesés és zavarodottság uralkodott rajtam, így nem volt túl összeszedett a dolog, és még mélyebbre ástam magam. Na szóval ez nem egyszer fordul elő. Mindig más és más formában jelentkezik. Aztán a következő pillanatban újra elhatározott vagyok, úgy érzem, hogy a világot is megtudom váltani. Ismered ezt az érzést? Kíváncsi vagyok, hogy Te mit érzel.

Az sem könnyíti meg a dolgomat, hogy vannak körülöttem olyan emberek, akik gyűlölnek, utálnak, megvetnek, vagy a legtöbb esetben a franc sem tudja, hogy mi a bajuk velem. Megkérdezem, de a válasz a "Semmi." Ennek ellenére persze undorítóan viselkedik velem, de hát....na. Neki szabad. Szóval gyorsan felhúznak az ilyen barmok. Természetesen nem utálom, hiszen tanulok tőle, de hidd el nekem, hogy nem a szívem csücske. Szándékosan egyszer nem ártottam neki. Pusztán a létezésem gátolja őt a hibátlan működésben. Micsoda hatalmam van. Akár így is felfoghatnám. Ja... Csak a legtöbb esetben ez nem megy, hiszen én alapból nem vagyok egy egyszerű eset. Persze, lehet rám mondani, hogy gyenge vagyok, de mondok valamit: NEM VAGYOK :) Meg azt is tudom, hogy ezen én vagyok az, aki tud változtatni. Fogok is, rajta vagyok az ügyön és napról napra csak feljődöm. Azoknak, akiknek nem vagyok kedves, ez teljesen negatívan hat, csak az engem nem érdekel. Gondolom, hogy joggal. Tudom, hogy joggal.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kapok támogatást, mert kapok. Szamár, Shrek és Gombóc, no meg persze NagyMedve a kedves családjával együtt, a tőlük telhető legtöbbet adják nekem érzelmileg. Legalábbis én úgy érzem, és rohadtul jó érzés. Igen, igen. Tündérport is kapok, szóval repülni is tudok sokszor. Az időtartam a mennyiségtől függ, de minél könnyebb vagyok, annál kisebb adag tündérpor képes engem messzebb és messzebb röpíteni, vagy éppen feljebb és feljebb. Ugye értesz?! Van szemüvegem is, amin át a csodákat vagyok képes látni, és tenni értük, tudod? Néha azonban elfelejtem felvenni, de akkor ők utánam hozzák. Tudod Te, hogy ez micsoda jó érzés? Ha nem, akkor kívánom, hogy minél előbb megtudhasd.

Ilyen dolgokkal vagyok gazdagabb: Legyen szép napod, és keresd a mai napban is a csodát, még ha nagyon is pici lesz is, de ott lesz. A többit engedd el, ha nem tudod most megoldani. Minden rendben lesz, majd meglátod. Ne félj, csak higgy! :) -írta nekem Gombócka, de Thomas szószerint ugyanezt írta.
Arra az üzenetre sem szar felkapni a fejem, hogy: Kösz mindent :) -mikor öcsém egy klassz délután után köszönetet mond. Köszöni azt, hogy vagyunk egymásnak. Tudod milyen ez? Tudd meg!

                                                                     Gazdag vagyok.

Nem, nem anyagiakban, de gazdag vagyok. Jó érzés, hogy vannak ők nekem. Nem fogok tudni elégszer köszönetet mondani. Az az igazság, hogy tudják. Minden nap teszek valamit, igyekszem éreztetni velük, a tudtukra adni, hogy szeretem őket, mert SZERETEM ŐKET. A szívemmel. Horton, Szamár, NagyMedve, BigZ, Juncida, Gombóc, Bácsi... és a legjobb, akik nincsenek mellettem, nem is tudják, hogy ők is rengeteg dologgal járulnak hozzá a személyiségem fejlődéséhez és erősödéséhez, még akkor is, ha sokat sírok közben.

Sajnálatos módon nincsen lehetőségem tovább folytatni ezt a gondolatmenetet most, de ígérem, hogy folytatódik még, hiszen rengeteg, de még annál is több mondanivalóm van. Említettem a blogbejegyzés elején, hogy sok mindenen rágódtam az elmúlt napokban, amik véleményem szerint említést érdemelnek. Vagy azért, hogy ne érezd magad egyedül, vagy csak, hogy nevess egy jót, legyen mit kritizálni, legyen mivel egyet- vagy nem egyet érteni.

Addig is figyelmébe ajánlanám sokótoknak vagy mindannyiótoknak FankaDeli Kőházy Ferenc egy remek zenéjét. Sokat mond, mindent mond... Hallgasd, csámcsogj.... A zene címe a Szivárvány végén .

Kellemes napot kívánok!