Napi gondolkodó

Ma kicsit barangoltam a Facebookon. Kissé bőszebben, bővebben, mint eddig. Rábukkantam valakire, kiről eddig is tudtam, de...valamiért ma máshogy néztem rá, mint ez előtt. Ezt a bejegyzést áprilisban írta, a születésének évfordulóján. Nem, mintha magamat hallanám, nem mintha igaznak gondolnám, nem mintha igaz lenne, nem mintha nagyszerű lenne.... Csak azt akarom mondani, hogy nagyszerű vagy P. R. Nem adhatok hangot neki, betűt így névtelenül esetleg. Legalábbis remélem, hogy nem lesz ebből baj. Isten adja, hogy tudd ezt, Isten adja, hogy maradj mindig ilyen. Úgy értem, hogy mindig legyen benned a változás. tetszik érteni. Gondolom...

"XX.. Köszönöm szépen a köszöntéseket!

Amint látjátok, 109 éves lettem. Valójában több ezer, de a Facebook nem engedi beírni valamiért.. Egy megállapítás mindenképp tehető: a Facebook nem hisz a reinkarnációban.
Tök jó, hogy így felköszöntenek az emberek.. ..bár ehelyett jobban szeretném, hogy a "mi újság veled, hogy vagy?" kérdésre nem a "nem sok" válasz jönne. Ha lehet, inkább kiváltanám erre! Ha egész életedben "nem sok", akkor valami nem jól van.
"Boldog Születésnapot! Isten éltessen, de ne ám a templomi!" - Ezt szoktam neked írni. Remélem, hogy érted is, hogy miért.
"Kétikszes" lettem, tehát 20 éves. Ez annyit jelent, hogy születésem óta ennyiszer fordult egy naptár, ami elég kiszámíthatatlan, főleg ha az időjárásra gondolok. Tiszta őrület!
Valódi gyerekként már láttam magam előtt, hogy nem sokat nyom a latba attól, hogy valaki felnőtt. Azt hiszem, erre az iskolában láttam a legkézenfekvőbb példákat, amikor a felnőtt nem tudja elfogadni, hogy nem vagy vallásfanatikus, hogy nem nyeled le csak úgy a falatokat, amit ő mond, amit megrágott helyetted. Ricsi beírásainak 90%-át így szerezte. Engedetlenségből. Csakhogy kerek legyen a történet, a fentmaradó 10%-ban tényleg "rosszalkodtam", biztos nem kellemes, ha pl. az ebédlőben fülbedobnak kajával. De így utólag még viccesebb!
Ha a tükörbe nézek, bele a szemembe, én ott egész mást látok, nem egy számot. Nem azonosulok vele. Tudatosan nem azonosultam vele régebben sem, így nem korlátoztam le magam, hogy mit élek és értek meg. Egyébként tök sokan szenvednek az évek illúziójában, az idő illúziójában. Pedig nem valós, az ember gyártotta, nem az Isten.
Azt hittem még pár hónappal ezelőtt is, hogy mire ide érek, addigra képes leszek megírni egy könyvet anélkül, hogy később bele kelljen javítanom, mert máshogy látom. De azt hiszem ez így jó. Néha nem is csak belejavítanék, hanem bekezdések, fejezetek tűnnének el, vagy áthúznám a könyvet is akár. Ezt arra alapozom, hogy a tegnappal sem értek egyet teljesen.. ..úton vagyok..
Sokat tanultam, de keveset tudok. Amit tudok, hogy semmi sem biztos, kivéve a változás. Az a földgolyón örök. Itt örök. Ezért van az, hogy a jó után a kevésbé jó jön. Egy hullám. Amit még tudok, hogy a napkelte előtt a legsötétebb az éjszaka. A szar sem örök, bármi is van, ez egyetemes. Valami azt is súgja, hogy nem értékelhetem azt, ami van, amíg annak nem ismerem, nem járom meg a "poklát", az ellenoldalát. Ez azt is jelenti, hogy tanulni vagyok itt. Tanulni jöttem.
Mindent összevetve, valóban nem tudok túl sokat biztosan..."

Mondom szépen, hogy köszönöm :) Aztán pedig ezt szeretném még közzétenni:

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
Consolatio mystica -

Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

Ma ezzel keltem fel egy vicces videó után. Nem tudom...címnek mást adtam volna, de ki tudja. Ez a vers egyszerűen csodálatos. Örülök, hogy ma rábukkantam. Érdemes elolvasni, és szerintem nem csak egyszer.

Szép napot kívánok! :)