Hol élek? Mi ez? Hagy mondjam el. FankaDeli sokat segített nekem, akármit is gondolsz. Nem hülye gyerek a Fanka. Azt mondta, hogy "a sötétség csakis a fény hiánya." Én elhiszem neki. Igaza van. Én is ezért tudom, hogy nem mondjuk hiába. Mindegy az, hogy mikor és hol, tényleg mindegy, csak egyszer akarj megváltozni, és kelj fel boldogan... Esküszöm, hogy előbb vagy utóbb Te is meglátod magad, és aki valójában érett, az el nem szalad. Hanem tudod mit csinál? Belenéz abba kib*szott tükörbe, és vidáman integet. Mit gondolsz? Képes vagy erre? Képes vagy rá? Mondd már végre! Csak ne hazudj magadnak! Az embert fogod látni, aki tesz, aki tehet, nem pedig az egyenruhát, az álmosolyt, ami kell a munkahelyre vagy a szomszédnak, hogy ne akarjon kérdezni tőled. Észre veszed, hogy milyen is ez? Nézz a tükörbe! Voltál már boldog valaha? Mikor volt ez utoljára? Nézegess képeket! Nézd, ahogy a szemed is mosolyog, nem csak az ajkaid. Ugye, hogy mennyire nem összehasonlítható? És most szomorú vagy? Lehetsz is.. Mozdulj már végre!Életet szeretnék és nem csak vágyakban fürdeni. A fát pedig nem csak vágni, hanem ültetni...Soha ne felejtsd el, hogy hova születtél, honnan jöttél, ki adta neked azt a nevet, amivel élsz. Becsüld meg, amid van, mert átlátszóbb az üvegnél, hogy a többség arra hajt; ha ők nem tudnak valamit, te se tudd. Ha ők nem nevetnek, te se nevess. És ne feledd: a gólya ugyanonnan jön, ahonnan a halál. Tudom, hogy nem könnyű, sokunknak nem az, de a tél után jön a tavasz. Hosszú a tél, így igaz. Érzem én is, és még csak ősz van. Bizony. De légy te a poén, az élet a vicced.
Véletlen. Véletlen az nincsen, soha nem is létezett. Mégis a legtöbben az életet vakon éljük. Sokan nem bírnak látni, sokan nem akarnak. Érdekes dolog ez. És a vak ordít a vakkal, hogy miért nem bír látni. Fura, hogy Vili mondja rád, hogy veréb vagy. Na ugye... Sokunk helyet cserélne másokkal, és úgy érzik, hogy ők jobban csinálnák, nem néznének le senkit, és segítenének. Tényleg? Vajon menne? Vajon ilyen egyszerű? Nevetve sírok ba*d meg!!! Nevetve. Nem bírok aludni, gondolkozom ezen, ébren is álmodok, többet, mint alva. Mindegy nekem, hogy éjjel vagy nappal. Aludni szeretnék, pihenni. Ennyi elég volt ébren. Vagy ilyet nem szabad mondani?
Vágyom a pillangóra a vállamon, a másikon pedig a lágy szellőre. Ahogy libabőrös leszek, mert előtte meztelenül úsztam a folyóban. Simogat a szél. Lágy....
Tudod? Lágy. Szerelmes vagyok az érzésbe. Ahogy a vízben fekszem, testem fedetlen, csupán a folyó habjai takarják textiltől fedetlen kebleimet. Mellbimbóim hegyesek, kemények. Fáznak. Bizserget a hideg. Mélyen lélegzem, magamba szívom a friss levegőt. Kebleim még jobban kiemelkednek a vízből. A szél igyekszik érinteni, megfújni, éreztetni, hogy ott van, és törődik. Igen, ez hiányzik. A csend, a nyugalom, a kéj. Érzések, melyek összessége a harmóniát adja.
Dolgozol ma, holnap szabadnap, aztán megint 6 nap meló. Hmm.. Elárulok valamit. Az Élet értelme az, hogy átéld. A család bármilyen is, te tanulj belőle, hogy ne tévedj el a sötétben, a sötét erdőben, ahol ember embernek farkasa.
Az erdőben, ahol nincsen erdész. Ugye értesz? A legtöbb helyen a szülők smasszerek. Nem akarnak a gyereknek tanácsot adni, csak parancsolnak. Utasítást eleget ad majd neki az élet. A szülő dolga a nevelés lenne. Az életre való nevelés. Ugye tudjuk..?! Nem csoda, hogy drogoznak a gyerekek. A szülők azt mondják, hogy az a legfontosabb nekik, hogy szabad és boldog legyél. Nem az összes, csak azok, kik a sötétben tévelyegnek, miközben a zseblámpa a kézben és, azt hiszi nappal van. A baj az, hogy a zseblámpa nem az ő kezében van, azért hiszi, hogy Nap ragyog az égen. Ragyog is, csak egyelőre sötét felhők takarják. Kellene takarítani, és nem a falat kaparni, mikor boldognak vagy szabadnak látnak Téged. Ugye?
Magadban bízz, nekem ne higgy el semmit... Viszont ezt még el kell mondanom. Tudom, tudom: Ki vagyok én, hogy itt papolok nektek? Igaz? Nem tudni. Én csak én vagyok. Nekem ez jutott. Hozott anyagból kell dolgoznom. Neked is. Rajtad múlik, tudod? Nem máson. Azért mondom, hogy az orrodig sem látsz, de nem Te vagy a hibás, hogy nem tudod. Én viszont itt vagyok, és elmondom. Nem vagyok Jézus, nem vagyok Buddha, nem vagyok az Anyád, a tanárod, a szuperhős, akiben hiszel, énekes vagy színész. Én csak Én vagyok. Azt mondom Neked, előbb a mát figyeld, hagyd a holnapot, aztán ma tegyél a holnapért...! No mit szólsz? Ha érted a lényeget, akkor állj fel a seggedről és mozdulj, tegyél valamit! Ne tőlem félj! Tudni csak azt lehet, amit átélsz. Azért, mert most beletörődve ülsz a seggeden, ne hidd ám, hogy ráérsz, mert nem. Ez csak kognitív disszonancia. De mit gondolsz? Pozitív dolog ez? Nem mondanám. Csupán csökkented a belső feszültséged, hogy megoldás és probléma megszüntetés helyett elfedd, kifogásokat találj. Ez annyit jelent, hogy ülsz a popsidon és nyugtatod magad, hogy nem rajtad múlik, Neked nem kell tenned. DE EZ BADARSÁG!! Legyél valami mellett inkább, mint valami ellen, és máris könnyebb. Én úgy gondolom.
Kedves Barátom!
Meg kell tanulnunk egyedül élni, egyedül harcolni, és kellemesen csalódni, megkönnyebbülni, ha segítségre bukkanunk. Ne várj el... Magadnak okozol vele fájdalmat.
Kedves Barátom! Rég nem láttalak, de attól régebben szívembe zártalak. Jól esne, ha erre járnál, akkor betérnél hozzám. Nevessünk újra együtt, mint régen.
Illúziók... Csak megállok egy pillanatra, és figyelek. Kések a hátamba, ezt kaptam. Az elme határőr, de én kicselezem. Látom a szemedben, hogy nem értesz, de nem baj. Nem haragszom! Dehogy haragszom, csak nem feledem.
No comments:
Post a Comment