Üzenet

Szép jó reggelt kívánok mindenkinek!

Nem, az enyém nem jó. Már tegnap esedékes lett volna írnom, de a körülmények nem voltak adottak.

Már a munkahelyen sem volt minden rendben velem, sőt mostanában mikor van velem rendben bármi is? Nem unalmas már egy kicsit? Mindegy.....
Szóval ez már nem ma kezdődött, de tegnap már az húzgálta ki a gyufát, hogy mindig le volt pisilve a wc ülőke, és ez mindig csak engem zavar. Nyilván le kell takarítanom, mert én nem ülök rá úgy. Ugye, te sem ülnél? Jó, megcsináltam minden egyes alkalommal, aztán csökkentettem a pisilések számát. Természetesen nem lett jobb a helyzet.
Eltelt a nap, megcsináltam a dolgaim, másokkal ellentétben, de hát ki vagyok én, hogy bíráljam mások munkáját? Ugye?

Mások tisztelete nem azon múlik, ki milyen nagy. Hanem, hogy Te milyen Nagy vagy.

Figyelni kellene egymásra, a körülöttünk lévő dolgokra. Édesapa mindig azt tanította nekem, hogy nem szabad félgőzzel csinálni semmit. Ha csinálod, akkor csináld rendesen. Miért vagyok semmibe nézve? Miért képesek emberek úgy beszélni másokkal, mintha ők többek lennének, holott csak mások?

Nem a plakátokon kellene hirdetni, hogy 'együtt', hanem cselekedni együtt. Együtt dolgozni, együttműködni. Együtt örülni, együtt enni, együtt evezni, együtt takarítani és építeni. Majd együtt pihenni. Érted? Nem haladna és működne jobban? Nem tudhatom, de van egy ötletem, egy tippem. Valamit érzek...

Én tisztelem a munkád, Te nem tiszteled az enyém. Te a szemembe hazudsz és a máséba is, én tisztellek annyira, hogy nem mondom a képedbe, hogy tudom, hogy hazudsz, nem hozlak szégyenbe magad és mások előtt. Persze, a kis kosaramban nem vagy benne, de tisztellek. Érted?




Munka után haza jöttem. Édesapa még mindig beteg. Tegnap nem hoztam neki  haza semmit, de tegnapelőtt vásároltam gyümölcsöt és zöldséget, mert azt édesanya már nem tudta megvenni. Remélem, hamarosan jobban lesz. Tegnap reggel haza jött munkából, én akkor keltem, és nagyon köhögött. Úgy sajnáltam... Készítettem neki egy kis mézes citromos teát. Gondolván, hogy hátha attól majd a torka kicsit megnyugszik és elalszik. Fáj a füle. Az egyik. Sokszor be is dagad neki. Nem hall vele jól. Azt hiszem a bal füle az. Nem megy el vele orvoshoz. Tudod miért? Mert fél, hogy elveszíti a munkáját. Szigorú követelmények vannak egészségügyi tekintetben. Fél, igen. Itt tartunk.
Tegnap fodrásznál volt, és ott tett erről említést, de nem így. Aztán elgondolkodtam rajta. MIATTUNK TESZI. Szenved értünk, tudod? Mert mi még nem tudnánk magunkat kellően eltartani. Szörnyű érzés volt, de ezzel csak növelte iránta érzett már így is egekben levő tiszteletét.
Na ez jelenti azt, hogy 'Fontos vagy nekem, és számíthatsz rám.' Amikor nem mondja baszki, hanem teszi. Megtesz érted bármit, és nem hánytorgatja fel. Ez jelenti az igazi törődést. Ez az, ami igazán tiszteletet érdemel. És igen, ő az az ember, akiért a vérem, életem, mindenem odaadnám. Szóval neki nem kell azon aggódnia, hogy drogba vagy alkoholba fulladok, és ő egyedül, öregen, és megfáradva fog unatkozni, szenvedni itthon Édesanyával. MERT MI ITT LESZÜNK NEKIK. A Testvérem és én. Ők ezt érdemlik. Minket, a teljes odaadásunk. Egyszer nem fordult meg a fejemben sok emberrel ellentétben, hogy én nem jövök haza, hogy nem adok haza, hogy nem törődöm. Egyszer sem... Hanem inkább ez mozgat, ez éltet. Eljött a mi időnk. Mozogni kell, tenni. Őértük...

Nyilván ez nem egyszerű dolog, de a lényeg, hogy mozgásban kell lenni. Szeretlek Édesanya és Édesapa.
Ti vagytok nekem a Minden. Nélkületek boldog perceim, mosolyok a szívemben, emlékek a fejemben nem lennének. Nem tudnám milyen szeretni, sírni, szenvedni, örömtől könnyezni. Sosem álltam volna sorban a pénztárnál, sosem vettem volna jegyet a buszon, nem járhattam volna iskolába, nem láttam volna madarat, fát, hegyet, esőt, füvet és állatokat. Sosem éreztem volna az illatod, Anya. Nem tudnám milyen hazaérni és megnyugodni egy-egy rémes nap után, ha Ti nem lennétek nekem. Nem tudnám milyen testvért szeretni és szeretve lenni. Nem tudnék beteg lenni, és megnyugodni Édesapa hűvös kezeitől. Nem tudnék álmodni se jót, se rosszat. Nem lenne, ki jó éjszakát kíván nekem, nem lenne kiért aggódnom, és kiért felkelnem. Nem tudnám milyen az, 'bízni valakiben', nem ismerném a tapasztalás gyönyörét. Nem létezne a Nap és a Hold, nem létezne a Föld... De ami a legfontosabb, nem léteznék én, nem lenne életem, és nem tudnám ezt elmondani nektek. Nagyon szépen köszönöm mindazt, amik vagytok, amit kaptam és kapok tőletek.
Köszönöm mindazt, amit én is adhatok, mert adni csodálatos érzés, főleg, ha olyannak adhatok, akiket szeretek.
Nem, nem felejtettelek el, Te Tökfej. Tőled jobb Testvért el sem tudnék képzelni. Persze évekkel ez előtt voltak pillanatok, amikor megetted a joghurtomat és azt kívántam, bárcsak másik tesóm lenne,

A testvér, akire gyilkos szemekkel nézel,
ha megeszi a túrórudit,
de senki másnak nem adnád szívesebben.

de azt már rég visszaszívtam. Rengetegszer sírtam miatta, és elmormoltam magamban Istenhez egy sajnálomot azzal a szöveggel, hogy sosem akarlak elveszíteni. Így igaz. El nem tudnám képzelni ezt a mocsok világot egy olyan mosolyfalat nélkül, mint Te. Ne hidd, hogy nem vagy különleges..! Aki nem veszi észre, annak nincs az életedben a helye. Sokat sírtál már és fogsz is még, de tudd, hogy rám számíthatsz. Nem sok, amit elértem eddig. Sem évben, sem tapasztalatban, sem semmiben, de ne hidd, hogy könnyű volt. Tudom, hogy neked sem az. Viszont nyugtasson az, hogy egyedül nem kell megbirkóznod vele, mert én, a nagytesó, itt vagyok. Hepiben és depiben, ahogy facebookon olvastuk. Az a lényeg, hogy jusson mindig eszedbe, ha lehajtod a fejed, CSAK AZÉRT TEDD, mert a lábad elé akarsz nézni, és ne azért, mert a takony húzza lefelé az orrod. Emlékszem, amikor kiderült, hogy szemüveges leszek, lehajtott fejjel mentem a kórháztól egészen az addig, amíg apa meg nem szólalt, hogy 'Te Nagy vagy, mindig emelt fővel járj!' Azóta, ha búsan lehajtom a fejem, mindig eszembe jut. Azonban fejet hajtani és, lehajtott fejjel járni nem ugyan az, Drága testvérem. Az üres fejet könnyű a magasban hordani, de a teli az meghajol. Remélem, hogy érted.
Te Nagy vagy, és mindenre képes vagy. Fejben és igen, ott ott, a szívedben dől el minden. AKARNOD KELL. És én tudom, hogy amit nagyon akarsz, azt mindig eléred. Ne add fel!
A csajokhoz nem tudok jó tanácsot adni, mert illene, de néha én sem igazodok ki magamon, szóval elnézést, de ez most nem megy. Szeretlek! Köszönöm, hogy vagy nekem, és nem hagysz sírni, ha látsz. 'Hé' Bödön, nem kell sírni!' Sok sikert mindenhez.